A HÓNAP EMBERE

Vámi Tamás Álmos: „El tudnék képzelni egy Star Trek-es utópiát a valóságban is”

 

Az ELTE fizika szakos hallgatója és az MTA Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa. Természettudományos érdeklődése, kutatói vénája már középiskolás korában megnyilvánult, sok sikeres versenyt és nemzetközi konferenciát tudhat maga mögött. 18 évesen kezdett a svájci CERN-nek dolgozni, munkájával ő is hozzájárult a Nobel-díjjal elismert Higgs részecske felfedezéséhez. A MOL Tehetségtámogató Program 23 éves tudósa szerencsésnek vallja magát, mert legnagyobb példaképeivel már találkozhatott.

 

 

Hogyan alakul ki egy fiatal kutatónál a fizika iránti lelkesedés?

 

A világ működése mindig is érdekelt. Faluról származom és kiskoromban megbabonázott a gyönyörű csillagos ég. Később a szüleim is látták, hogy a csillagászat mennyire leköt, így ajándékba csillagászati könyveket kaptam, ennek hatására a bolygókat és a naprendszert már fiatalon jól ismertem. Bár volt olyan időszakom is, amikor régész akartam lenni, de gyorsan rájöttem, hogy ha szeretném felfedezni a világot, akkor több felfedezni való van abban, amit ma természettudományoknak hívunk. Jobban izgatott az, hogy miként lehet a jövőt megjósolni. A fizika pedig – egy bizonyos értelemben – erről is szól.

 

Hogyan kerültél be a világ legnagyobb részecskefizikai laboratóriumába, a CERN-be, ahol akkor te voltál a legfiatalabb kutató?

 

Akkor kezdtem el a CERN-nel foglalkozni, amikor a Paksi Atomerőmű szervezett egy kirándulást diákoknak a svájci kutatóintézetbe. A látogatás során sikerült egy kint dolgozó professzorral megismerkednem, aki a nemzetközi eredményeim és ELTE-s kutatási referenciáim alapján azt mondta, hogy ha elkezdek a csoportjának dolgozni, akkor idővel hivatalosan is bekerülhetek a CERN-be. Így aztán a gimnázium befejeztével a Magyar Tudományos Akadémia Wigner Fizikai Kutatóközpont által kapcsolódtam be a kinti kutatásokba.

 

 

Miért egyedülálló a CERN-nek dolgozni?

 

Nem a technikai hátteret emelném ki, mert azt bárki elolvashatja a Wikipédiáról is, hanem az ott dolgozó szakemberek összességét. A CERN egy olyan világméretű összefogás, ami 24 ország kutatóival több mint 60 éve egy közös cél irányába tart. Mindannyian a világunk működési mechanizmusát szeretnék jobban megérteni. A CERN tehát egy olyan bábeli torony, ahol ugyan nem beszélnek egy nyelvet, de mindannyian szeretnék megtudni, hogy mi van a torony tetején. A közös nyelv egyébként a matematika és a programozás, mert ma már nem a tollal, papírral magányosan számolgató elméleti fizikusokat kell elképzelni, hanem olyan digitális kutatócsoportokat, ahol sok az interakció és a videókonferencia.

 

Hogy néz ki a kutatóintézet?

 

A Genfben működő CERN-nél van négy gigantikus detektor a Nagy Hadronütköztetőn. Ez utóbbi egy 27 km hosszú, föld alatti gyűrű alakú alagútban futó részecskegyorsító. Itt protonokat ütköztetünk, és ezeket az ütközéseket vizsgáljuk, mert ezekben a bizonyos ütközésékben gyakorlatilag minden megtörténik, ami a fizikában lehetséges. Ebben a „minden”-ben benne van az is, amit még egyelőre nem tudunk. Mi fizikusok pedig pont ezt az ismeretlent szeretnénk felfedezni.

 

A Higgs részecske felfedezéséhez, amiért az elmélet kidolgozói 2013-ban Nobel-díjat kaptak, Te is hozzájárultál a munkáddal. Mivel foglalkoztál ennek kapcsán?

 

A Higgs-bozon felfedezéséhez két kollaborációból közel hétezer ember munkájára volt szükség a CERN-nél. Én abban az időszakban a fent említett négy nagy detektor egyikénél dolgoztam azon, hogy ha a detektor középső része meghibásodik, akkor mit is csináljunk. Egy olyan 3D-s „digitális kamera”-ként elképzelhető eszközt tanulmányoztam, ami másodpercenként 40 millió képet rögzít, ezzel tudjuk a részecskeütközésekből keletkező részecskék pályáját megmérni. Ezen eszköz felbontóképessége nagyságrendekkel eltér a hagyományos kamerák képfelbontásától, mivel a háztartásokban használt fényképezőgépeknél nincs jelentősége, ha lemarad ezer pixel egy családi fotónál. Attól azt még jól látjuk. Nekünk azonban minden egyes pixel számít, mivel a részecskék útvonalát akarjuk követni. Ha csak egy részecskét is szem elől tévesztünk, akkor az egész felfedezés bizonytalanná válhat. Úgy nem lehetünk biztosak forradalmian új dolgok felfedezésekor, ha ilyen hibákat megengednénk.

 

 

Mit érzékelhetnek a CERN kutatásaiból azok, akik nem a tudományos világban dolgoznak?

 

A CERN kutatásai során kifejlesztett technológiák már önmagukban előre viszik az emberiséget. Az internet például, pontosabban a web, azaz minden, ami a böngésző megnyitása után történik, a CERN-ből származik. Ennek az alapjait információkezelés céljából hozták létre azért, hogy a részecskegyorsítók adatait a kollégák meg tudják osztani egymással. De a föld alatti részecskegyorsító mágnestechnikáját használja az MRI-nél az orvostudomány is.

 

Sok nemzetközi konferencián vettél részt. Miért pont téged hívtak meg egy Nobel-díjasokkal közös pódiumbeszélgetésre?

 

A legfontosabb konferencia tényleg a Lindau Nobel Laureate Meeting volt Németországban 2016-ban, ahol a moderátoron és rajtam kívül három Nobel-díjas ült a színpadon. Nagyon büszkévé tett, hogy erre felkérést kaptam, miközben többszáz nemzetközi, fiatal, tehetséges fizikus kerülhetett volna a helyemre. Valószínűleg azért esett rám a választás, mert amellett, hogy a CERN-nek dolgozom, sok minden mással is foglalkozom. Mentorálási és tanítási tapasztalatom van a Milestone Institute-ban, két évig voltam a Magyar Fizikus Hallgatók Egyesületének elnöke, majd ellenőrző bizottsági elnöke, és így a tudománypolitika is közel áll hozzám.

 

Ha a fizika azt keresi, amit még nem ismerünk, akkor te tudósként milyen nem-fizikai problémára szeretnél megoldást találni a jövőben?

 

El tudnék képzelni egy Star Trek-es utópiát a valóságban is, amikor nem az lenne az emberiség legnagyobb gondja, hogy hogyan harcoljunk egymás ellen. Helyette jó lenne rájönni arra, hogy itt van az egész univerzum előttünk, és az emberiség jövője pedig túlmutat a bolygónkon. Egy ilyen célhoz szívesen hozzájárulnék.

 

Ha leülhetnél egy híres emberrel egy közös vacsorára, ki lenne az?

 

Az a szerencsém, hogy én tényleg óriási emberekkel találkozhattam már. Amikor az említett német konferencián az egyik beszélgetésnél a moderátor az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke volt, akkor el lehet képzelni, hogy milyen nagy presztízzsel rendelkezett a panel többi tagja… Ezen az eseményen tehát, büszkén mondhatom, hogy az összes számomra szóba kerülő híres emberrel vacsoráztam.


Vámi Tamás Álmost 2010 óta a MOL Tehetségtámogató Program és a MOL Tehetségtámogató Klasszis Program segíti utazási költségeiben.