A HÓNAP EMBERE

Szilágyi Áron lelki trénere - Faludi Viktória pszichológus

 

Amikor 2012-ben Szilágyi Áron kardvívó olimpiai bajnok lett, a magyar élsportolók között elsőként mondott köszönetet pszichológusának is a közös munkáért. Faludi Viktória krízisterapeuta, aki a 2016-os riói olimpiára is mentális tréninggel készítette fel a versenyzőt. Munkájával bizonyította, hogy egy sportolónak az aranyérem megszerzéséhez nem elég fizikailag csúcsteljesítményt nyújtania. A győzelemhez lelki edzésre és kiegyensúlyozottságra is szükség van.

 

 

Hogyan vezetett az utad a pszichológián belül a sportpszichológiához?


Jelenleg is tanácsadó szakpszichológusként dolgozom, és emellett sportolók mentális felkészítését segítem. Papíron nem vagyok sportpszichológus, bár külföldön én is tanultam a pszichológiának ezt az alkalmazott területét. Krízisterapeutaként a szorongáshoz köthető problémákkal foglalkozom, és innen jött a sporttal kapcsolatos teljesítményszorongás-oldás is. 2006-ban egy úszóegyesület keresett meg, akkor kezdtem náluk dolgozni, majd később egyre több sportoló keresett fel. Öt éve így lépett be a rendelőmbe Szilágyi Áron, akit egy pszichiáter kollégám, Dr. Kárpáti Róbert hozott el hozzám, hogy lelki trénerként segítsem az olimpiára való felkészülését. Azóta már a Magyar Vívó Szövetség alkalmazásában állok.

 

Mennyiben más egy sportoló, mint egy nem sportoló páciens?

 

Mindkettő emberből van, mindkettőnek vannak problémái, nehéz helyzetei a karrierje és a magánélete során. A sportban is ugyanolyan krízisek vannak, ahol a kudarc és a siker megélésében segíthet a szorongásoldás. Engem mindenkinél köt a titoktartás, ebből a szempontból tehát nincs jelentős különbség. Annyiban viszont más, hogy egy sportolóval pedagógiaibb jellegű a konzultáció, mert nekik a felkészülés és a versenyhelyzetek során alkalmazható relaxációs technikákat is tanítok.

 

Faludi Viktória szakpszichológus

 

Neked szakemberként miben kellett fejlődnöd vagy változnod, amikor sportolókkal kezdtél dolgozni?

 

Már az elejétől kezdve nagy élmény volt sportolókkal foglalkozni, mert én is sokat tanultam tőlük. Többségében a fiatalabb korosztállyal dolgoztam, akik a sport teljesítménykényszere mellett a kamaszkor nehézségeiről is sokat meséltek nekem. Velük együtt értettem meg, hogy milyen fiatalként egy ennyire zárt, kizárólag edzésekről szóló világban élni és tájékozódni. Az egyik úszó páciensem magyarázta el, hogy mióta ő úszik, zombi üzemmódban van, mert kisgyerekkora óta semmi másra nem emlékszik, csak az edzésekre és az edzések közötti alvásokra. Én megszoktam, hogy egy rendelőben ülök két szembefordított fotellel, de ezeknél a gyerekeknél nekem is ki kellett lépnem a megszokott környezetemből, és megnézni őket a saját életterükben.

 

Vagyis te lelki edzőként elkísérted őket versenyekre is?

 

Igen, elkezdtem versenyekre járni, amit ráadásul én is nagyon élveztem. Ahhoz, hogy kicsit kinyissam őket a világra, először meg kellett értenem az övéket. Idővel ők is megtanulták, hogy bármikor odajöhetnek hozzám. A sikeres munka részét képezi az is, hogy semmilyen információt nem adok ki róluk az engedélyük nélkül sem az edzőnek, sem a szövetségnek.

 

Mennyire kell az adott sportág szakmai részéhez értened?

 

Ahhoz az edzőnek kell értenie, nekem az embert kell megértenem, aki versenyez. Annyiban kell megértenem a szakági szabályokat és részleteket, amennyire arról a sportoló beszél, amennyire ő beavat. Természetesen ettől függetlenül tisztában kell lennem az alapokkal, szoktam is előzetesen versenyvideókat nézni a sportolóimról, de alapvetően nem a saját rendszeremet próbálom rájuk erőltetni, hanem én tanulok meg az ő fejükben járkálni.

 

Milyen módszerrel állsz neki egy sportoló felkészítésének?

 

A sportolóknál is gyakran előfordul, hogy a sok befektetett energia ellenére nem tudja azokat az eredményeket hozni, amit elvárnak tőle. Vagy épp korábban jól szerepelt, de aztán hirtelen minden megváltozik, és maga sem érti, hogy miért nem sikeres, ettől lehet, hogy elkezd szorongani is. Ha eljön hozzám, és beszélgetni kezdünk, akkor egy hógömbhöz hasonlóan összerázom a benne kavargó gondolatokat, közösen új nézőpontokat keresünk, aztán ezek az érzések újra leülepszenek benne a maguk rendjében. Mindenkinél más módszer működik: van, akinek jót tesz a relaxálás, de van, akit inkább fel kell pörgetni verseny előtt. Az autogén tréning tulajdonképpen nem más, mint fejben sportolás, amikor begyakorolod, hogy milyen ritmusban kell versenyezni. Ennek az ideális ütemnek a fejben megtalálása sokat segít nekik.

 

Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó londoni aranyérmével

 

Szilágyi Áronnal való munkád során mindig hangsúlyoztad a háttéremberi szerepedet, pedig ő téged is kiemelt a győzelme kapcsán.

 

Mert úgy gondolom, hogy nem nekem kell előtérben lennem, hanem annak, aki a teljesítményt elérte. Nekem már az is furcsa, hogy egy páciensemről nyilvánosan kell beszélnem. Én egy tükör vagyok, az eredmény az ő érdeme, és az oda vezető utat is ő járja végig. Ebből a szempontból az edzőnek hangsúlyosabb és nagyobb a szerepe az út kialakításában, hiszen ő megtanítja, korrigálja, kijavítja a sportolót. A mi munkánkban az a lényeg, hogy ő lássa meg a puzzle darabkáit, majd idővel rátekintsen az összképre. Ennek a kialakításában segít a tudatosság és az önismeret. Velem megtanulnak „zsilipelni” is, vagyis azt a koncentrációt, hogy a versenyzés pillanatában semmi más nem érdekes, kizárólag a cél és boldogság, ami a pályán várja. Ebből a szempontból tehát mérhető a pszichológusi felkészítés is, mivel abban hiszek, hogy sportoló csak akkor tud győzni, ha nem csak fizikailag, hanem lelkileg is jól van.

 

Áronnál olyan jól sikerült az együttműködés, hogy elment pszichológiát tanulni az egyetemre.

 

Ez sem gondolom, hogy az én érdemem lenne, bár nagyon büszke vagyok rá, hogy hamarosan kollégám lesz egy olimpiai bajnok kardvívó, akivel sokat dolgoztam együtt. Áron egy nagyon okos, tudatos személy, a pszichológiai munka szempontjából jó „alapanyag”, mert hajlandó nyitni, változni, megérteni a dolgokat, és legfőképpen megérteni saját magát. Ez a közös munkánkat is megkönnyíti.

 

A lelki felkészítés során mik az utolsó simítások egy címvédésre készülő sportolónál, mielőtt kiutazik az olimpiára?

 

Közvetlen az olimpia előtt ő tulajdonképpen már készen áll, nekem itt már nincs sok szerepem. Persze tudja, hogy bármikor felhívhat, ha szüksége van rá, de ilyenkor én már csak annyit üzenek neki, hogy: „Hajrá, Áron!"