A HÓNAP EMBERE

Sporttörténelmet írtak az olimpiai érmükkel - Szilágyi Áron és Márton Anita

 

 

Szilágyi Áron kardozó, aki 2012-ben Londonban megnyerte az egyéni olimpiai versenyt, olyat csinált, amire rajta kívül csak négyen voltak képesek ebben a fegyvernemben: Rióban megvédte olimpiai bajnoki címét. Ezzel megtörte a zászlóvívők átkát. Minden korábbi példa ugyanis azt mutatta, hogy azok a kiváló magyar sportolók, akik a nyitóünnepségen a zászlót vihették, nem nyertek aranyat azon az olimpián. Vele szinte párhuzamosan Márton Anita súlylökő nagyszerű országos csúccsal nyert bronzérmet, női magyar atlétaként 1968 óta először állva ismét a dobogón.

 

 

- Mindketten érem megszerzését tűztétek ki Rióba érkezve. A magatokkal szemben támasztott elvárások mennyit változtak a londoni olimpia óta?

 

- Szilágyi Áron: A magyar kardvívás hagyományai miatt minden világversenyen az éremszerzés a cél egy egyéni sportoló és a csapat számára is, olimpiai bajnokként pedig különösen. Az eltelt négy évben arany-, ezüst- és bronzérmeket is tudtam, tudtunk hozni ezekről a viadalokról, s nagyon örülök, hogy Rióban, a ciklus legfontosabb versenyén ismét sikerült a dobogó tetejére állnom.

 

- Márton Anita: A londoni olimpia óta nekem is nagyon sok tapasztalatot sikerült gyűjtenem, ez sokat segített Rióban. Az utóbbi években minden Európa-bajnokságról és világbajnokságról éremmel és új egyéni, országos csúccsal térhettem haza. Így természetesen most is az volt a cél, hogy ezt a szokást megtartva, egy új rekorddal érkezzek vissza.

 

 

- Az olimpiai versenyzés közben melyik pillanat volt a legelbizonytalanítóbb, amikor nagyon kellett a pozitív, magabiztos gondolkodás, és melyik a legreménykeltőbb?

 

- SzÁ: Nemcsak a versenyen, hanem a felkészülés során is szükség van a pozitív gondolkodásra, s ez a stábom valamennyi tagjára igaz volt. Az olimpia alatt is végig erősek voltunk mentálisan, egy percig sem estünk kétségbe. Az utolsó tus beadása után vált csak biztossá az arany. 14-6-nál természetes, hogy már átfut egy vívó agyán, hogy közel a győzelem, de az utolsó lépés megtétele után lehet csak kiengedni.

 

- MÁ: Nekem az utolsó lökés előtt kellett a legtöbb pozitív gondolat, hiszen tudtam, hogy javítanom kell, ha meg akarom tartani a 3. helyem, mivel az utánam következő kínai versenyző bármikor javíthatott volna. Az ő dobása után azonban már biztos volt, hogy az enyém a bronzérem.

 

 

 

- Kinek a gratulációja jelentette a legtöbbet a győzelem után?


- SzÁ: A győzelem után az edzőm, Decsi András és Bodnár József masszőr volt a legközelebb a pásthoz, így velük tudtam először örülni. Nagyszerű érzés volt, hogy a kedvesem ott szurkolt a lelátón, és ki tudtam szaladni hozzá egy ölelésre. Megtisztelő volt az is, hogy a verseny másnapján telefonon felhívott Áder János köztársasági elnök, és gratulált a győzelmemhez.

 

- MÁ: Nehéz lenne egy embert kiemelni. Rengetegen gratuláltak, ismerősök és ismeretlenek is. Nagyon örülök, hogy ilyen sok embernek sikerült örömet okoznom, és annak is, hogy ilyen sokan kíváncsiak voltak rám és a versenyzésemre.

 

- Úgy érzitek, mindent sikerült kihozni magatokból Rióban? Merre vezet tovább az út?

 

- SzÁ: Abszolút kihoztunk mindent magunkból, amelyet az eredmény is visszaigazolt. Mindig előre tekintek, bőven van még motiváció bennem, és vannak még elérendő célok. Nincs még például egyéni világbajnoki címem, s nagy álmom, hogy 2007 után a csapattal is aranyérmet nyerjünk valamelyik világversenyen. Akár a 2020-as tokiói olimpián.

 

- MÁ: Mindent megvalósítottam, amit Rió előtt elterveztem. Bár egy pici hiány maradt bennem. Sajnálom, hogy az álom 20 méteren nem sikerült túljutnom, de már csak 13 cm van hátra! Remélem ezt sikerül minél hamarabb megvalósítani. Idén még legalább 6 versenyem van, így az edzések folytatódnak tovább.

 

 

- Milyen eseményekkel telt az olimpiai érem óta eltelt két hét? Volt már időtök pihenni?

 

- SzÁ: Már a győzelem másnapján óriási volt a felhajtás körülöttem, nyilatkozatok, szereplések, látogatások. A hazaérkezés óta ez még inkább így van, igyekszünk mindenkit kiszolgálni, mindenhová eljutni, de szerencsére el tudtam tölteni a családommal is egy nyugodt napot. A pihenésre majd szeptemberben jut idő, de ezek a napok amúgy is örömteliek számomra, egyáltalán nem érzem fáradtnak magam, sőt, a mostani programok nagyon sok energiát adnak.

 

- MÁ: Az elmúlt egy hétben rengeteg interjút adtam. Sokan kíváncsiak voltak a riói élménybeszámolómra. Sokan vártak itthon, több társaság is kisebb bulit szervezett a fogadásomra. Az igazi kikapcsolódásra majd nekem is csak szeptember végén kerül sor.

 

Anitát 2007 és 2012 között, majd 2016-ban a MOL Tehetségtámogató és MOL Tehetségtámogató Klasszis Program támogatja. Áront 2006 és 2010 között a MOL Tehetségtámogató Program segítette felkészülésében.