2017. augusztus 27.

Sötét barlang, ahol megnyílik a világ

Hogy mit csinálhat egy pszichésen sérült vagy mozgáskorlátozott gyermek egy szűk barlangjáratban, ahol még az épek is csak óvatosan, bizonytalanul közlekednek? Gyógyul. Méghozzá sokkal hatékonyabban, mint azt egy hagyományos iskolai környezetről képzelnénk. A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat élményterápiás barlangtúrákat szervez, amely bizonyítottan javítja a beteg gyerekek közérzetét és egészségét.

A szervezet speciális barlangtúrái nemcsak egyszerű kirándulásként működnek a sérült gyermekek és serdülők számára. A barlang, mely látszólag nehezített terepnek tűnhet egy városi utcához képest, minden akadályával együtt sokkal többet ad a feltöltődéshez, az egyenlőtlenségek elhalványításához, nehézségek leküzdéséhez és célok kitűzéséhez.

A szervezet élményterápiás foglalkozásain maga a Mátyás-hegyi-barlang válik elvarázsolt, gyógyító közeggé, ahol a pelenkát hordó 8 éves kisfiúból szobatiszta gyerek válik, a féloldali bénult lány elkezdi használni testének mindkét felét, a befele forduló siket lány aktív lesz és kezdeményező. A Barlangkutató Társulat túráin minden résztvevő gyermek speciális nevelési igényű, némelyek konduktori összeköttetéssel, családból jönnek, de nagyobb részük bentlakásos iskolák révén vesz részt a túrákon. Hiába tűnik teljesíthetetlennek, a barlangkutató szakemberek nem ismernek lehetetlent, hiszik, hogy ez az élmény mindenkinek jár, ezért olyan résztvevőjük is van, aki nem tud beszélni, aki nem szobatiszta vagy a felszínen csak kerekesszékkel képes mozogni. Az idei évben a túrák során összesen 205 résztvevőnek tudtak fejlesztő terápiát vagy egyszeri élmény adni.

S hogy mi a barlangi környezet titka? A gyerekek – gondolhatunk itt akár ép fiatalokra is – nem egy megszokott, szabályokkal teli, mesterséges környezetben, nem az iskolai falai közt mozognak, hanem a természet szokatlan képződményei közt érhetnek el olyan teljesítményt, amire máshol nem képesek. Hozzájárul ehhez még a tiszta levegő, az új emberek megismerése és a példaképek, akiket a gyerekek gyakran a profi barlangászok közül választanak maguknak.

Hogy pontosan milyen változások is mennek végbe az élményterápiás barlangtúrák során? Azt a barlangász terápiát vezető szakemberek személyes leírása jól kifejezi:

Joci enyhe értelmi sérült, súlyos-nem beszélő hallássérült, mozgássérült dg. ICP tetra, baloldali túlsúly, gurulós járókerettel jár. Joci kistermetű, az a kisaranyos fajta. Értelmileg és fizikailag képes lett volna a szobatisztaságra, pelenkát hordott 8 éves koráig. Szülei sem forszírozták, a gyereknek se volt igénye erre. Eleinte pelenkával járt barlangba, de a "példakép" barlangászok között azért ez zavarta hiúságát. Joci előbb lett szobatiszta a barlangtúrák alatt, mint otthonában vagy az iskolában. Joci itt sikerélményhez jut, mert ügyesen tájékozódik, jól mászik. Olyan elfogadó szeretetet kap, aminek következtében olyan fizikai teljesítményre képes, amit sehol máshol nem produkál.

Kriszti epilepsziás, látássérült, mozgássérült (féloldali bénult) kislány, életkorától és ép ikertestvérétől szomatikusan jóval elmaradva. Szorongó, mindenben lassú, rengeteg iskolai kudarccal nehezített életet élő kiskamasz. Több éve jár közénk, eleinte rettenetesen elfáradt.

Itt ebben az "akkor is szeretünk" közegben ki merte mondani szükségleteit, igényeit. Itt nem lehet nem megfelelni, rosszul teljesíteni. Mindig örömmel jött, és ide csak ő jár, egészséges, mindenben jobb ikertestvére nem. Önbizalma és fizikai képességei, küzdeni tudása látványosan megindult, fejlődött. A kislány születése óta különféle fejlesztésekre járt, amit már nagyon utált. Nagyjából akkor maradtak ezek abba, amikor elkezdett barlangba járni. Mint SNS-s tanuló évente jár szakorvosi neurológiai, oprthopédiai, kontrollra. Nem győzik kérdezgetni, hogy milyen fejlesztésekre jár, mert nem látszik rajta a féloldalas életmód következményeként kialakult gerinc deformitás, aktívan használja a bénult oldalát is. Összeszalad a klinika, amikor megjelenik, kérdezgetik őt és a szülőt, hogy csinálják.

Kriszti az osztályában marginális helyzetben levő gyermek. Egy alkalommal lehetőséget kapott arra, hogy elhozza osztálytársait a barlangba. Kiderült a többiek úgy gondolták, hogy ő egy nyugágyban fekszik és nagyokat szippant a barlangi levegőből. Az évek során rutinos, tapasztalt túrázóvá vált kislány a maga csendes módján, úgy ment elől, hogy nagyszájú osztálytársai kértek pihenőt. Hamarosan az egyik "legmenőbb" fiú járni kezdett Krisztivel.

Jázi 7éves siket, epilepsziás, mozgássérült kislány. Nem beszél, szorong, közös játékban nem vesz részt az iskolában, csak szemlélődik. Egyszer eljött az iskola pszichológusa, és azt mondta, hogy ez nem az a kislány, akit ő az iskolából ismer. Itt felszabadult, "rosszalkodik", aktív és mindenkivel kapcsolatot termet, akin barlangász felszerelés van.

Jázit tavaly még anyukája elkísérte a jóskafői hétvégi túrára, mert nem tud elaludni. Idén péntek reggel elköszöntek tőle, mellé tették a cuccát és vasárnap estig esze ágába se jutott, hogy hiányolja a családját. A szülők nem akarták elhinni, hogy milyen önálló. Azóta az iskolai erdei iskolába is elment, mert aki tud táborozni, az tud.” – számoltak be a gyermekek fejlődéséről.

A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat munkáját a MOL Gyermekgyógyító Program negyedik éve támogatja.

További cikkeink