A HÓNAP EMBERE

Sályi Gergő, a kémia olimpikonja

 

A természettudományokban jeleskedő fiataloknak évről-évre rendeznek „ötkarikás” játékokat, és mi, magyarok ezeken az olimpiákon is az éremtábla előkelő helyén állunk. Legutóbb április végén, az üzbegisztáni Nemzetközi Mengyelejev Diákolimpián a MOL Tehetségtámogató Programnak köszönhetően négy fiatal is képviselhette hazánkat. A 118 versenyző közül Sályi Gergő legmagasabb pontszámmal nyerte meg az aranyérmet, míg társai ezüst- és bronzérmet szereztek.

 

Sályi Gergő, az ELTE Apáczai Csere János Gimnázium most érettségiző diákja nem szokványos középiskolás éveket hagy maga mögött. A kémiai olimpiáknak köszönhetően megjárta az Egyesült Államokat, Törökországot, Kazahsztánt és Üzbegisztánt, mindenhonnan érmeket szállított, és eközben a honi nagy versenyekről – az Irinyi János Országos Kémiaversenyről, az OKTV-ről, a VegyÉszTornáról – is begyűjtötte az első helyezéseket.

 

„A középiskolai oktatás során viszonylag jó alapkompetenciát szerzünk, és itt nem csak a kémiára gondolok, hanem a matematikára, fizikára is. A diákolimpia számolásos feladataihoz nagyon jó gyakorlási lehetőség az OKTV, az elméleti háttérhez az ELTE Kémiai Intézete is felkészítést nyújt.” – magyarázza Gergő, aki a Mengyelejev Diákolimpia után a korábbi évekhez hasonlóan ismét esélyes arra, hogy a másik rangos megmérettetés, a 2013-as moszkvai Nemzetközi Kémiai Diákolimpia magyar csapatába is bekerüljön. Ezeken a versenyeken nemcsak elméleti és laboratóriumi feladatokkal kell megküzdeniük a résztvevőknek, hanem az idegen nyelvvel is. „A kísérőtanárok nyújtanak ebben segítséget, akiket minden versenynap előtt este bezárnak egy terembe, és másnap reggelig kell lefordítaniuk nekünk a feladatlapokat.”

 

Bár a tanárok éjszakai „dolgoztatása” nem hangzik túl barátságosan, a diákolimpiákon a komoly munka ellenére is kiváló a hangulat, a fiataloknak lehetőségük van az ismerkedésre, a baráti, szakmai kapcsolatok építésére, és a fogadó ország is igazi vendéglátóként viselkedik.

„Az egyhetes verseny alatt és után gazdag programot szerveznek nekünk, sok helyre elvisznek minket, most főként Üzbegisztán fővárosában, Taskentben voltunk. Meglepett, hogy milyen szép zöld, parkos város. De eljutottunk Szamarkandba is, nagy élmény volt látni a régi emlékeket.”

A Mengyelejev Olimpia magyar csapata: Sályi Gergő, Debreceni Ádám, Magyarfalvi Gábor (csapatvezető), Székely Eszter és Bolgár Péter

A magyar csapat Szamarkandban

 

Sályi Gergő kisiskolás kora óta a tudományok bűvöletében él, a kíváncsiság az, ami előbbre viszi őt a tanulmányokban. Hetedik osztályban rögtön beleszeretett a kémiába, a nagy áttörés – amiért kémia tanárának, Villányi Attilának különösen hálás – kilencedikben következett, amikor már országos második helyezésig jutott. Egy évvel később aranyérmes lett a diákolimpián, 11. osztályban a MOL Tehetségtámogató Program nyertesei közé is bekerült.

 

Tervei szerint a gimnázium és az olimpiai szereplések befejeztével továbbra is a kémia rejtelmeit fogja kutatni: „Ősztől az ELTE-n kezdem meg a kémia szakot. Tavaly a Cambridge-i Egyetemmel is próbálkoztam, kint voltam, megismerkedtem az intézménnyel, és feltételes felvételi lehetőséget kaptam, ami azt jelenti, hogy ötös érettségi mellett felvettek volna, de végül hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy itthon maradok.”

 

A későbbiekben azonban még bármi megtörténhet: „Akadémiai karriert célzok meg, tehát kutatónak készülök, ez egyben nemzetközi pályát is jelent. Még nem tudom, hogy hova fogok kerülni, de ez egyelőre nem fontos. Akkor lehet sikert elérni, ha a témához megy az ember, nem pedig hely alapján választ témát. Az elkövetkező hónapokban azt szeretném eldönteni, hogy a kémia mely tudományágának kötelezzem el magamat. Most még csak nagyon általános preferenciáim vannak: szeretném, hogy gyakorlatban is előttem legyen az, amivel foglalkozom, ne csak a számítógép előtt kelljen ülnöm. Fontos az is, hogy nagy kreativitást igényeljen a munkám.”

 

Új Európa Alapítvány