A HÓNAP EMBERE

Önbizalom-növelés a sziklafalon - Huszár Judit, a Pax Vobis Alapítvány munkatársa

 

15 éve foglalkozik állami gondozott, nehéz sorsú fiatalok nevelésével a Béke Gyermekotthonban, ahol fejlesztő eszközeinek egyike a szikla- és falmászás is. Amikor Huszár Judit a szabadtéri sziklamászást az iskolai tanítás mellett alkalmazni kezdte, az élményterápia fogalma még nem létezett Magyarországon. A Pax Vobis Alapítvány sziklamászó foglalkozásait a MOL Gyermekgyógyító Program támogatja.

 

 

Tanárként kezdted a sziklamászást?

 

Nem. Tizenhat éves voltam, amikor Leél-Őssy Sándor földrajztanárom megismertetett a hegymászással. Ez aztán az egész életemet végigkísérte. 17 év tanítási tapasztalat után döntöttem úgy, hogy átmegyek a Béke Gyerekotthon Általános Iskolájába tanítani állami gondozott vagy erősen problémás családból származó gyerekek közé. Biológia-kémia-földrajz szakos tanárként ez egy teljesen új élethelyzet volt az elitiskola után. Eleinte a gyerekek engem is teszteltek, hogy hol vannak a határok. Szabadka Péterrel – akkori igazgatómmal – közösen már akkor szerveztünk sziklamászó programokat. A közös élmények segítették az iskolai munkát. Szép lassan kiderült, hogy a gyerekek is elfogadnak, és én is szeretem őket tanítani.

 

Ennyi tapasztalattal akkor már nincs félelem benned sziklamászás közben.

 

Dehogynem. Felnőtteket és gyerekeket is tanítok mászni, és amikor azt mondják, hogy félnek, akkor azt szoktam mondani, hogy egy kis félelem jó, mert figyelmeztet, hogy valamiből vissza kell venni. Nem szeretek olyat oktatni, aki azt mondja, hogy ő nem fél, mert az túl vakmerő és veszélyes.


 

 

Milyen családi hátterük van azoknak a gyerekeknek, akikkel foglalkozol?

 

Hátrányos helyzetű, gyakran alacsony iskolázottságú, nagyon szegény családokból érkeznek. Ezek a srácok sokszor nem járnak iskolába, nem látják otthon, hogy a szülők dolgoznának. Nincsenek a világról olyan ismereteik, amiket mi teljesen természetesnek tartunk. Például lehet, hogy sosem jártak állatkertben, így 12-14 évesen nem biztos, hogy különbséget tudnak tenni emlősállatok és madarak között. Nem azért, mert szellemileg visszamaradottak, hanem mert nem volt meg az a támogatói közeg, ahol ezeket már 4 éves korban tisztázni szokták.

 

Miért építhető be jól a tanítás mellé a sziklamászás?

 

Az emberek mindig kihívásokat keresnek, a kamaszok főleg, ehhez nagyon jó terep a szikla. A cél mindig az, hogy sikerélményed legyen, a kihívás szintjét pedig magad határozhatod meg. Az sem jó, ha túl alacsony a kihívás, mert akkor unalmas, nem okoz örömet, az sem, ha túl magas, mert akkor idővel lemondunk róla. Az állami gondozott gyerekek a célok mellett ráadásul egy „ősbizalmat” is elvesztettek. Ők úgy hívják magukat, hogy „zacisok”, mert be lettek adva az otthonba. Ez a világkép egy komoly érzelmi deficitet jelent nekik az életben. Nem bíznak se magunkban, se a felnőttekben. A mászás ebben a bizalom-visszaszerzésben segít egy kicsit.

 

 

 

Mi a mászás pszichológiája? Hogyan segít a bizalom vissza- vagy megszerzésében?

 

A mászás egy természetes mozgás, ahol a cél egyértelműen és tisztán adott: feljebb akarok jutni. Nem kell különleges mozgásformát tanítani hozzá, mert csak annyi az instrukció, hogy lépsz és fogsz fölfelé egy terepen. Ugyanakkor a mászásnak nemcsak a felfelé mozgás a része, hanem a veled mászó társad kötéllel való biztosítása is. Vagyis bízni kell annyira a másikban, hogy nyugodtan beleülhetsz a beülő hevederbe, amikor leeresztenek a mászás végén. Ennek másik verziója, amikor te állsz lent, fogod a kötelet, és valakinek az élete a kezedben van. Ezen keresztül nagyon sok mindent meg lehet tanulni egymásról és önmagunkról. A fejlődés centikben mérhető, a változás pedig látványos. Azért tud a mászás önbizalmat adni, mert magadhoz képest mindig javulsz.

 

Hogy segít ez az iskolai tanulásban?

 

A közös élmények, a bizalom kialakulása, az önbizalom fejlődése hatással van az iskolai munkára. A mászócsoport növendékei az iskolában is együttműködőbbek, eredményesebbek. Így ezáltal is nő az esély a társadalmi integrációra.


Galéria