A HÓNAP EMBERE

Nekem is a sport nyújtott segítő kezet - Martinkó Gábor

 

 

Martinkó Gábor kajak-kenu edzőként a nulláról építette fel újra az Újpesti Torna Egylet (UTE) kenus utánpótlásbázisát. Tanítványai 60 hazai bajnoki cím mellett számos aranyérmet nyertek a korosztályos Európa- és világbajnokságokon, és az utóbbi években mindig az aranyat hozták el az ifjúsági maraton világbajnokságokról. Közösségteremtő ember, aki olyan szellemiséget, értékrendet képvisel, amely a tanítványok számára nemcsak a vízen, hanem az életben is biztos igazodási pontot jelenthet. Eredményeiért nemrégen MOL Tehetséggondozásért Díjat vehetett át. Így vall a kezdetekről:

 

- Gyerekkoromban sok sportágat kipróbáltam végül a kenut választottam. Először csak lejárogattam az edzésekre, mert megtetszett a társaság. Így váltam később versenyzővé. Azóta is azt tartom, a közösség a legfontosabb dolog az edzéseken. A tanítványaimat elsősorban nem élsportolóvá akarom nevelni, hanem azt szeretném, hogy egy jó közösség legyenek, és jól érezzék magukat. Ötvenéves koromig vállalkozó voltam, húsz évig nem is eveztem. Aztán jött egy hirtelen váltás. A sport nyújtott segítő kezet nekem, és az életemben ekkor vált újra nagyon fontos szereplővé.

 

 

Milyen alapokkal indult a képzés az UTE-nél?

 

Mindent a nulláról kellett indítani, itt gyakorlatilag nem voltak gyerekek. Kaptam egy megbízást Doma Gergőtől, aki bízott bennem, és a kollégákkal vállvetve felépítettünk egy olyan utánpótlásbázist, ami az összetett eredményeket nézve már az országos dobogóra aspirál. Most kezdtem a tizedik évemet. Van négy gyermekem, a gyakorlatot onnan is hoztam, de itt megbizonyosodtam róla,hogy értek a gyerekek nyelvén. Nagyon szeretem őket, és ezt ők megérzik, viszonozzák.

 

 

Az eddigi tapasztalatai alapján milyen életkorban érdemes elkezdeni az evezést?

 

Azt látom, hogy 14 éves korban legideálisabb belekezdeni. Fizikálisan ekkor érnek meg a gyerekek annyira, hogy már lehet őket dolgoztatni. Az sem árt, ha előtte olyan alapsportágakat űznek, mint az atlétika vagy az úszás, ahol megszerezhető a jó állóképesség. Nehéz sport a miénk. Viszont azért ajánlom mindenkinek, mert egyik fantasztikus hozadéka a természet közelsége, ami remek kikapcsolódást ad és olyan szerelemmé válhat, hogy utána nagyon nehéz nélkülözni. Nem is kell! A mai napig vízre megyek magam is. Amíg hanyagoltam az evezést, egészségügyi gondjaim lettek, de amint újra sportoltam, rendbe jöttem.

 

 

A tanítványai nagyon sokféle helyről jönnek. Ha nem az élsport a legfontosabb, mi az, amit mindenképpen szeretne nekik megtanítani?

 

TanítványaivalA sport szeretetén túl azt szeretném megtanítani nekik, hogy becsüljék meg egymást. Minden tekintetben. Tényleg sokféle gyerek jön ide, különböző vallásúak, különböző származásúak és anyagi helyzetűek, én – ezt tudnám a legjobban kiemelni – a másságot szeretném elfogadtatni velük. A tanítványaim, ahhoz képest, hogy nagyon sokfélék, egy igazi csapat lettek, és ma már fel sem merül például etnikai előítélet közöttük. A sport amúgy is különleges közeget nyújt: itt a tisztelet elve működik. Aki jobb, arra felnézünk. A fiatalok és az idősebbek egy öltözőt használnak, természetesen kialakul egy erősorrend, ami könyörtelen is tud lenni. Viszont, ha jókor és jó szabályokat fektetünk le – és az elején kell lefektetni a szabályokat –, akkor a nagyok nevelik a kicsiket, a kicsik tisztelettel tekintenek a nagyokra, aztán az én felügyeletemmel a közösség már magát alakítja.

 

 

Volt olyan, amikor ez mégsem működött?

 

Négy-öt gyereket sajnos elvesztettem. Volt például két nagyon tehetséges tanítványom, de tipikus két dudás egy csárdában eset voltak: az egyikük serdülő, a másik kölyök, akik kegyetlenül nehezen viselték, amikor a másikra több figyelem esett. Úgy pontosítanám: amikor a figyelem a másikra esett. Hiszen csak ők érezték így. Lelkizni nem nagyon lehet a fiúgyerekekkel, és büntetni is keveset szoktam. Sokkal fontosabb és célravezetőbb, hogy dicsérjem a gyerekeket és ne tapossam sárba az önbizalmukat. Nyilván minden gyereknek van olyan tulajdonsága, amiben jobb, mint a többi – ezeket kell megtalálni.

 

 

Ezek szerint mindenki személyre szabottan kapja az instrukciókat.

 

Abszolút. Nagyon fontos, hogy legalább egy jó mondatot, egy személyes visszajelzést mindenki kapjon egy edzésen. Ezek látszólag apróságnak számító gesztusok, de nagyon fontosak és meghatározók a személyes kapcsolatokban. A személyre szabott figyelemhez tartozik még, hogy egyáltalán nincs ellenemre, ha egyszerre több dolgot csinál a gyerek, például zenélni jár. Úgy vagyok vele, hogy mindenki találja meg és kössön ki annál a területnél, amihez nagyobb tehetsége van. De érdekes módon azt veszem észre, hogy aki sikeres a sportban, az többnyire másban is jól teljesít. Nő az önbizalmuk és ez szárnyakat ad.

 

 

Azt is érzi, ha rossz a kedvük?

 

Hogyne. Sőt, ennél még többet is észrevesz az ember. Nem egy gyerek családja ment tönkre miközben ide jártak hozzám. Sokszor előfordul, hogy a szülők megosztják velem is a történteket, például egy válást. Mások viszont eltitkolják, és akkor derül ki, amikor megkérdezem a gyereket, hogy történt-e valami, mert látom, hogy tartósan visszaesett a teljesítménye – vagyis valami nagy gondja van. Ilyenkor az is előfordul, hogy betegek lesznek. Szétesik az immunrendszerük. Van, aki ki is esik, abbahagyja a sportot. Ha viszont megosztják velem a problémáikat, akkor a szülőkkel együtt megpróbáljuk megoldani.

 

 

Mire a legbüszkébb az eddigi tíz éves pályafutása alatt?

 

Legbüszkébb arra vagyok, hogy ezt a közösséget sikerült felépítenem, és nem hullott szét, máig fejlődik, gyarapszik. A legkedvesebb emlékem ugyanakkor nem klasszikus sikertörténet. Jár hozzám egy fiú, akin már akkor látszott, hogy soha nem lesz kenus, amikor először belépett ide. Viszont nyolc éve kitartóan jár edzésekre, és a csoportnak meghatározó alkotó, közösségépítő embere. Elindítottam egy diákolimpián, amelyen hárman indultak. Ő harmadiknak tudott bejönni és dobogóra állhatott. Azt a boldogságot, amit akkor az arcán láttam, nem felejtem el soha. Hadd említsem meg a büszkeségeim közül a legfrissebbet: néhány napja jelöltek csapatot a felnőtt Európa bajnokságra és ott két versenyzőm is indul, Szabó Kristóf és Fekete Ádám. Két olimpiai számban indulnak majd, amire szintén nagyon büszke vagyok. De tulajdonképpen minden tanítványomra eredménytől függetlenül nagyon büszke vagyok.