A HÓNAP EMBERE

„Mi leszel, ha nagy leszel? Világbajnok?!”

 

 

Tette fel a kérdést hitetlenkedve az akkor még gimnazista Knoch Viktornak középiskolai tanárnője. Az immár olimpiai bajnok rövidpályás gyorskorcsolyázó nem bánja többet a még hiányzó világbajnoki címet, hiszen néhány héttel ezelőtt az 5000 méteres váltó tagjaként szerzett aranyéremmel legszebb álma vált valóra Pjongcsangban. A MOL Tehetségtámogató Program korábbi támogatottját, az alapítvány legnépszerűbb jubileumi arcát a verseny közben érzett adrenalinról és a jövőről kérdeztük.

 

 

Hogyan telt az elmúlt két heted, amióta olimpiai aranyérmed van?

 

Örömteli, de nehéz két hét volt, nem jutott sok idő pihenésre. A megérkezés után három nappal már edzeni kezdtünk, mert még a héten indulunk tovább a montreáli világbajnokságra. Ugyan a tévék meghívásait a felkészülés miatt most nem tudtuk elfogadni, de így is beesik egy-egy interjú, megbeszélés, illetve olyan megtisztelő meghívásoknak teszünk eleget, mint vacsora a Köztársasági elnök úrral vagy egy látogatás a Parlamentben.

 

Megkaptátok azt a bizonyos pezsgőt Usain Bolttól?

 

Sajnos még nem, de egyelőre nem mondtunk le róla. Ez Áldo (Liu Shaoang – a szerk.) ötlete volt, ő mutatta nekünk a videót Instagramon, amiben Bolt azt mondja, hogy aki a dobogó tetején beáll az ő védjegyévé vált győzelmi pózba, azt személyesen hívja meg egy üveg pezsgőre. Úgy voltunk vele, hogy ha egyszer nyertünk, akkor miért is ne. Azért hatalmas élmény lenne vele élőben találkozni.


 

A feleséged a kisfiaddal „Az én édesapám négyszeres olimpikon” feliratú pólóban érkezett a reptérre. Milyen fogadtatásban volt még részetek?

 

Már többször jöttünk úgy haza világversenyekről, hogy sokan vártak a magyar repülőtéren, de most – annak ellenére, hogy a MOB kihirdette, a jégpályán lesz az olimpikonok hivatalos köszöntése – annyian akartak látni minket, hogy a biztonsági őrök segítsége nélkül nem jutottunk volna ki a reptérről a kisbuszig. Ezt a nagy érdeklődést nekünk is új élmény volt megélni. Szürreális pár nap volt, de utána gyorsan vissza kellett térnünk az edzés világába.

 

Négy olimpián jártál már, de mindegyiknek egészen különböző elvárásokkal, tapasztalattal és esélyekkel indulhattál neki. Könnyű volt ennyi idő után elhinni a győzelmet?

 

Az amerikai csapatból néhány barátom épp azt mondta, hogy milyen jó nekem, mert már voltam három olimpián. Az arany előtt erre még azt válaszoltam, hogy a három olimpiai szereplést szívesen elcserélném egy olyanra, amikor reális éremeséllyel indulhatok. Ez pedig most a negyedik olimpiámon végre megadatott Pjongcsangban. De nem váratlan szerencséről van szó, keményen megdolgoztunk érte. Az elmúlt évek versenyein ott voltunk az élen a legjobb csapatok között. Amit nehéz felfogni, az az, hogy voltunk már több világkupán, ahol ugyanezekkel a csapatokkal versenyeztünk, tehát sportteljesítményként nem tettünk le sokkal többet az asztalra. Mégis pont az olimpián sikerült a legjobbat kihoznunk magunkból.


 

Téli olimpiát néző magyar szurkolók még nem voltak annyira libabőrösek az izgalomtól, mint a ti döntőtök közben. Te mit érzékeltél belülről?

 

Belülről is egy nagyon izgalmas döntő volt, amire mentálisan megterhelő volt várni kilenc napot az elődöntő után. Azt éreztem, hogy abban a rövid hét percben, amíg versenyeztünk, egyfolytában váltakoztak az erősebb és gyengébb pillanatok. Az első bizonytalanságérzés az volt, amikor Aldó megelőzte a kanadaiakat, és én azt hittem, hogy kizárnak minket. De aztán kiderült, hogy az egy teljesen tiszta előzés volt. Amikor a koreaiak nem sokkal később kiestek, akkor realizáltam, hogy megvan az érem, és az utolsó köröknél, már felsejlett az arany gondolata is. Nagyon jó időt mentünk, amihez a tempót szép lassan építettük fel. Euforikus érzés volt, amikor Sanyi beért a célba, és elkezdtünk örülni. Volt pár perc, amikor még nem tudtuk a hivatalos eredményt, hogy nem zárnak-e ki minket valamilyen szabálytalanságért. Ezért örültünk egyszer, amikor beértünk, és még egy kirobbanóan nagyot, amikor hivatalosan is győztesként hirdettek ki minket.

 

Mi változott azóta, hogy 2012-ben kiemelt sportágak közé került a gyorskorcsolya?

 

A kiemelt támogatás több mint tízszeresére növelte a gyorskorcsolya költségvetését. Korábban arra sem volt pénzünk, hogy kifizessük a pengét, a masszőrt, az edzőtábort. A támogatás után került hozzánk technikusként a bátyám is (Knoch Balázs gyorskorcsolyázó – a szerk.) aki a korikat és a pengéket csinálja, ami nálunk olyan fontosságú, mint egy Forma-1-es pilóta versenymérnökének lenni. A pengék meg vannak hajlítva és ívezve azért, hogy amikor bedőlünk a kanyarban, minél nagyobb, stabil felületen tudjunk fordulni. Ha valakinek szétmegy a pengéje, amire az olimpián is volt példa, akkor azt ott azonnal, két futam között kell pótolni és rászerelni a korcsolyára.

 

 

Milyen stábbal utaztatok az olimpiára?

 

Az edzőkön kívül a már említett két technikus, két masszőr, egy core edzésekkel foglalkozó tréner jön velünk. Valamint egy videotechnikus, akinek az a feladata, hogy az edzéseket megfelelően rögzítse nekünk és az edzőknek. Ez azért hasznos, mert amikor kint voltunk, nem láttunk másokat edzeni, csak a francia-olaszokat, meg az amerikaiakat. A videósunk ingázott az edző- és a versenypálya között, felvett minket és a többieket is, amivel aztán az edzőink javítottak az esetleges hibáikon, illetve kielemezték az ellenfeleket.

 

Hogyan kerültél be tavaly a nemzetközi sportolói bizottságba?

 

Korábban már gondolkoztam azon, hogy mi lesz velem, amikor majd abbahagyom a sportot. Az letisztázódott bennem, hogy edző nem szeretnék lenni, de szeretnék a sport közelében maradni. Többször kritizáltam már az ISU döntéseit, ahogyan változtatják a szabályokat. Amikor kihirdették, hogy összeállítanak egy sportolói bizottságot, akkor úgy gondoltam, hogy ne csak kritizáljak, hanem tegyek is valamit a változásért. Így jelentkeztem, és nagy dolog, hogy beválasztottak, mert még nem volt magyar az ISU-ban. Azóta a MOB sportolói bizottságába is bekerültem, és úgy érzem, a jövőben sok feladatunk lesz a sportágunkban.

 

 

Knoch Viktor 2006 és 2009 között a MOL Tehetségtámogató Programban, 2016-ban a 10 éves Új Európa Alapítvány jubileumi arcaként kapott támogatást felkészüléséhez.