A HÓNAP EMBERE

Megszerettetni a fizikát

Dr. Kirsch Éva 1985 óta a Debreceni Egyetem Kossuth Lajos Gyakorló Gimnáziumának meghatározó fizikatanára, a MOL Tehetséggondozásért Díj egyik idei kitüntetettje. Egyszerre munkája, szenvedélye és hivatása a tanítás: sokat és sokféle eszközzel tesz azért, hogy felkeltse a diákjai érdeklődését a fizika iránt. Tanítványai megyei és országos fizika versenyen is eredményesen szerepelnek.

 

 

 

Mi késztette arra Önt, hogy tanár legyen?


Többféle út fogalmazódott meg bennem középiskolás koromban, a sportolói és mérnöki pálya is érdekelt. Végül a tanáraimmal folytatott beszélgetések után a pedagógusi pálya mellett döntöttem, mert női mivoltomnak ez felelt meg leginkább. Ugyanakkor azt hiszem később, az évek során váltam igazán tanárrá. Ma már tudom, hogy nagyon jól döntöttem, hisz semmilyen más tevékenységet nem tudok elképzelni, ami ennyi változatosságot, örömet és sikert okozhatna számomra.

 

 

Hogyan lehet a diákok érdeklődését felkelteni a fizika iránt?


Úgy gondolom, hogy egyszerre többféle eszközt kell alkalmazni, hisz a gyerekek is rendkívül sokfélék. Vannak, akikkel együtt született a fizika iránti érdeklődés, vannak, akiknek belső késztetésük, hogy ebből a tantárgyból is helytálljanak, és vannak, akiknek nem szükséges a fizika a továbbtanuláshoz, és úgy gondolják, hogy nem is érdekli őket. Ezért nagyon fontos, hogy az ember felismerje, kinek mire van szüksége, hogyan tudja érdeklődésüket felkelteni: az órán a kísérletek, gyakorlatok segítségével, vagy egy rábízott előadással, vagy az otthoni munkával, hogy nézzenek utána a tanórán hallottaknak. De a szertári munka során is óhatatlanul ragad rájuk a tudás. Ilyen eszköz lehet továbbá például egy rendezvénysorozat vagy pályázati program is, ahol egy témára épülve több hónapon keresztül együtt tudunk dolgozni a diákokkal és egy szélesebb látókörön belül is meg tudjuk mutatni nekik a fizika helyét. Emellett véleményem szerint remek lehetőség a fizikatörténeti színjátszás, amelyben a diákjaimmal együtt fizikusok életét dolgoztuk fel.

 

 

Fizikatörténeti színjátszás

Elég ritka, hogy egy reál tárgyat ennyire humán eszközökkel közelítsenek meg. Honnan jött az ötlet?


Azért kezdtünk el színdarabot írni, hogy az akkori hetedikeseket játékos formában be tudjam vonni az óra tananyagába. De az osztály nyitottságának köszönhetően ez a közös munka 5 éven keresztül folyt, együtt találtuk ki a további darabokat. A későbbiekben pedig átadták a stafétát egy fiatalabb generációnak. Hatásos ez az eszköz, mert sok gyereket vonz, akár előadóként is, és aki látja az előadást, az is épül belőle.

 

 

Lát esetleg különbséget a korábbi és a mai diákjai között?


Hatalmas különbségről beszélhetünk, hisz a mai gyerekek rendkívül sok információhoz jutnak. Míg a korábbi generációknak mi mutattuk meg az újdonságokat, kísérleteket és műszereket, ma az interneten szinte minden elérhető, sokszor a diákjaim sokkal tájékozottabbak, mint én. Ugyanakkor véleményem szerint ez egy felületes és szórt tudás. Így a feladatunk ma más jellegű: azt próbáljuk megmutatni számukra, hogy a tudás több annál, mint hogy sok információt egymás mellé rakunk. Nehezebb is ezért a munkánk, de a közös tevékenységgel, a kísérletekkel fel lehet kelteni az érdeklődésüket.

 

 

Ha Ön észreveszi egy diákon, hogy tehetséges lenne a fizikában, de őt nem érdekli a tárgy, megpróbálja őt mégis megnyerni?


Ha céljai másfelé mutatnak, például közgazdász szeretne lenni, nagyon nehéz elérni, hogy a fizika felé forduljon, és úgy gondolom, hogy nem is szabad. Természetesen a lehetőséget fel kell kínálni számára és meg kell mutatni, hogy mi az, amit ezen a téren el tudna érni. De ha úgy dönt, hogy más az útja, el kell engedni. Nem lehetünk annyira önzők, hogy a gyerek érdekei ellenére is a saját tárgyunk irányába tereljük őt. Nyilván jó érzés, ha a tanárnak sikeres diákjai vannak, de a gyerekek saját élete és érdeke a legfontosabb.

 

 

A MOL Tehetséggondozásért Díj kitüntetett tanárai, Ónodi Eszterrel és Fasimon Sándorral, a MOL Magyarország vezetőjével