2018. január 04.

˝Köszönöm, hogy közéjük tartozhattam˝

„Az önkéntes munka során beláttam, hogy eddig álomvilágban éltem” – számolt be egy iskolai közösségi szolgálatát végző debreceni diáklány, aki a Speciális Szükségletűekért Alapítvány programján vett részt.

A Speciális Szükségletűekért Alapítvány 2004-ben jött létre Debrecenben. A szervezet súlyos fogyatékkal élők (értelmi, hallás, látás, mozgás, halmozottan sérült és autista) szociális alapellátását végzi. A személyi segítségnyújtás, szállítás, a rászorulók szükségleteinek kielégítése mellett kulturális, rekreációs, szabadidős programokhoz is hozzásegítik az arra rászorulókat, valamint elősegítik a kisebbséghez tartozó emberek társadalmi beilleszkedését, integrációját.

2017-ben a KÖSZ! Program keretében több mint 25 iskolai közösségi szolgálatot végző diákot vontak be munkájukba a Dienes László Görög Katolikus Gimnázium Egészségügyi Szakgimnázium és Szakközépiskolából. Az „Adok-kapok” elnevezésű programjukkal a diákokat egy általuk kiválasztott súlyos fogyatékkal élő személy családjával kötik össze. Az önkéntes tevékenységet végző diákok egyebek mellett a fogyatékkal élő személynek segítenek bevásárolni, szabadidős programot szervezni, sétálnak velük, felolvasnak, rejtvényt fejtenek, süteményt készítenek vagy egyéb kreatív feladatot találnak ki.

Az autizmus világnapján városi szintű 150 fős utcai felvonulást szerveztek. Az érzékenyítő „Kék séta” nevű program első alkalommal került megrendezésre, melyen a diákok is részt vettek. A program következő fázisában megismerhették egy alzheimer kóros, 90 éves, éber kómában élő idős személyt, annak ellátási feladatait. Valamint részt vettek egy halmozottan sérült 44 éves férfi születésnapján, ahol az ünneplés előkészítésében és megvalósításában segédkeztek.

Az iskolában tartott programzáró eseményen az élményekről a diákok is beszámoltak:

„Az önkéntes munka során beláttam, hogy eddig álomvilágban éltem, hogy olyan betegségek is vannak, amire gondolni is rossz. Viszont látni az embereket, hogy milyen segítőkészek, az bámulatos volt számomra. Köszönöm, még ha kevés ideig is, hogy közéjük tartozhattam.” – mesélte el élményeit egy résztvevő diáklány.

„Eddig még csak a könyvből vagy a tanáromtól hallottam ezekről a dolgokról, és egészen más volt élőben látni. Sok újat tanultam, és ha jövőre is lesz ilyen, akkor is szívesen elmegyek, akkor is ha megvan már a kötelező 50 órám.” – számolt be egy elkötelezett IKSZ-es diáktársa is.

További cikkeink