A HÓNAP EMBERE

Kisiskolásoktól a Virtuózokig, készségfejlesztéstől a tehetséggondozásig - Kothencz Melinda

 

 

 

Kothencz Melindának minden álma az volt, hogy bejárhassa a világot, ezért eredetileg nyelvi gimnáziumba készült. Végül a földrajzi adottságok miatt – messze volt a két tannyelvű iskola –, a zenében is tehetséges diák zeneművészeti szakközépiskolába került. Hamarosan több zenekarnak is tagja lett. Onnantól kezdve nem csak az a vágya teljesült, hogy utazhat, de kiderült: zenészként megtalálta a hivatását, később pedig tanárként minden lehetséges elismerést megkapott kiváló pedagógiai munkájáért.

 

 

 

Olyan szerencsésen alakult minden – mondja Melinda. Szegeden, a zeneművészetiben beleszerettem ebbe a szakmába, a zene nekem szerelem. Több zenekarban is játszottam, ami kitöltötte minden időmet. Diploma után a későbbi férjem Pécsen kapott állást, én maradtam Szegeden. Két év után úgy éreztük, valakinek lépnie kell, és úgy döntöttem, hogy én költözöm Pécsre. Egy hónap múlva már helyettesítettem a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakközépiskola oboa tanszakán, fél év után pedig állást kaptam. Ennek tizennégy éve. Az első gyerekünk születése után kezdtem tanítani a Kontrasztok Alapfokú Művészeti Iskolában is, párhuzamosan alap- és középfokon. Így 7- 19 éves korukig tudom a gyerekek tehetségét gondozni, és ezt nagyon szeretem. A kicsiknél az a cél, hogy megszeressék a zenét, a nagyoknál pedig, hogy minél profibb muzsikus váljon belőlük.

 

 

Előadó művészként mi fogta meg a tanításban?

A zenét személyre szabottan tanítjuk. Ez lehetővé teszi, hogy olyan feladatokat adhassak a gyereknek, amiért egy kicsit már küzdenie kell – hogy meglépje az újabb és újabb lépcsőfokot. Emellett minden tanítványommal baráti a viszony, amin nagyon sok múlik. A gyerekek számára valóban élménnyé válik a tanulás. Nincs két egyforma gyerek, két egyforma tanítási nap, és ez nagyon inspirál engem is.

 

 

Hogyan fedezi fel a különleges adottságot, a tehetséget?

Sok ismérve van: érdeklődő a gyerek, mindenre kíváncsi, ami a zenével, az előadásmóddal kapcsolatos. Jó ritmusérzéke van, nem kell neki elmagyarázni, hanem érzi, meddig tart egy zenei mondat. Előfordul, hogy az órákon már megmutatkozik a tehetség, de a színpadi szerepléskor nem. Ilyenkor önbizalom erősítésre van szükség, amikor úgy vonjuk be a diákot minél több szereplésbe, hogy azt sikernek élje meg, ne megmérettetésnek. Azt is észre kell venni, hogy mi az, ami a gyereket inspirálja. Van, akit a színpadi szereplés megbénít, másoknak pozitív kihívás. De a legfontosabb a nyitottság: észre kell venni, hogy a gyereket mi érdekli valójában, megfejteni az egyéniségét. Sokszor nem is annyira tehetséges a zenében, de a zenetanulás akkor is nagyon jót tesz neki – hogy más ne mondjak, nagy segítség a nyelvtanuláshoz vagy a logikai készség fejlődéséhez.

 

 

Mekkora felelősség előadói pályára terelni valakit?

Egyfelől óriási, de az a célom, hogy minél boldogabb legyen az a gyerek, akinek felismerem a tehetségét. Arrafelé kell segítenem őt, ami az útja. Másfelől biztos vagyok abban – talán kijelenthetem –, hogy akik nálam tanulnak, azok be tudnak kerülni hazai vagy külföldi zeneművészeti egyetemre és utána el tudnak helyezkedni a pályán.

 

 

Mi mindenre büszke még?

A tanítványaim számos nemzetközi és országos-, regionális helyezést hoznak el különböző versenyekről. A Tanítványával, Mohai Zsófivalzeneiskolánk éves koncertjein rendszeresen az enyémek kapnak nívódíjat, erre is nagyon büszke vagyok. De arra is, hogy az akkor még csak 14 éves Mohai Zsófia tanítványom szólistaként játszhatott a Pannon Filharmonikusok élén, a telt házas Kodály Központban, Pécsett. Ugyancsak ő szerepelt tavaly nagy sikerrel a Virtuózokban. Olyan is megesett, hogy egy nemzetközi versenyen, Belgrádban a zsűritagok sorban odajöttek hozzám megkérdezni, miként érek el ilyen eredményeket a gyerekekkel. Idén pedig meghívtak, ezúttal magam is zsűritag leszek ezen a versenyen. Ezek szenzációs visszajelzések számomra.

 

 

Hogyan fér bele ennyi figyelem és törődés az életébe, jut-e elég ideje a családra?

A férjem klarinétművész és kollegám, akivel mondhatni egy csapatban dolgozunk. A házunk mindig nyitva áll a tanítványaink előtt, ez nagyon jól össze tudja kovácsolni a tanszakot. A gyerekeink minden tanítványunkat név szerint ismerik. Vettünk egy kisbuszt, hogy minél több gyerek beférjen, hiszen gyakran a hétvégéket is együtt töltjük velük zenei versenyeken. Olyankor a hivatalos program után várost nézünk, múzeumba megyünk, este főzök egy nagy vacsorát, jó kis beszélgetések alakulnak az asztal körül. Ezek az élmények mindnyájunkat nagyon feltöltenek, ami kitart az egyszerű hétköznapokon is.

 

 

Kothencz Melinda idén átvehette a MOL Tehetséggondozásért Díjat is.