Interjú Vermes Danival


vermes daniA legtöbb tizenéves szabadidejében zenét hallgat, a barátaival lóg, vagy csak ül a tv előtt. A 13 éves gödöllői Vermes Dániel ezzel szemben a tanuláson kívül minden idejét edzéssel, és versenyzéssel tölti. Ő az egyetlen fiatal a Magyar Gokart Szövetség történetében, aki újoncként, majd háromszor egymás után elnyerte a MGSZ Országos Bajnoki címét.

Dani 4 évesen ült először gokartba, s bátyjával rendszeres látogatói lettek az édesapjuk munkahelye közelében megnyílt gokart pályának. Tehetségére korán felfigyeltek, de szülei csak 9 évesen engedték először versenyezni. Elindult egy amatőr bajnokságon, és a felnőtteket is megszégyenítő ügyességével sorra nyerte a futamokat.
Egy évvel később pedig szülei megvettek számára egy használt gokartot, amivel elindulhatott a profik között, és kiemelkedő vezetési stílusával már újoncként elnyerte a 14 futamból álló Kadet kategória bajnoki címét. 2005-ben és 2006-ban pedig ismét ő vitte el a bajnoknak járó trófeát. A sportsikerek mögött Dani hihetetlen összeszedettsége és elkötelezettsége mellett elválaszthatatlanul ott áll a családja. Erről beszélgettem a fiatal versenyző édesanyjával, Vermes Ágnessel és magával, Danival.

- Hogyan készülsz fel a versenyekre?
- Nagyon sok fizikai edzést kell végeznem, hogy bírjam a futamokat. A kocsi nagyon erősen tapad, és erőre van ahhoz szükség, hogy irányítani tudjam. Ez nagyon megterheli a váll-, hát-, nyak-, és karizmokat. Ezért hetente 3-4 alkalommal kajakos edzésem van. Emellett rendszeresen futok és biciklizek a kutyámmal. Nem messze lakunk az Arborétumtól, erre nagyon szívesen megyek.
A versenyzési időszak áprilistól novemberig tart, és ilyenkor egy vasárnapi futamra már csütörtökön elkezdünk készülni. Teszteljük a technikai beállításokat, próbaköröket futunk.

- Hogy élsz meg egy-egy versenyt?
- A futamok során nagyon észnél kell lenni. Nekem elég jól megy a csatázás, előzés, de ehhez végig nagyon kell koncentrálni. Minden verseny előtt ki kell tapasztalni, hogy az adott pályán hogy kell menni, hiszen ha kevesebb gumi van a pályán, teljesen máshogy kell menni, mint amikor sok. Ha pedig két futam között leesik az eső, az megint megváltoztat minden beállítást.
Nagyon kell tehát koncentrálni. A stressz is elég nagy, hiszen ahogy egymás után megyünk, mindig jobb időt kell menni, mint a másik, javítani kell, és ez nagyon megterhelő. Egy ilyen versenynapon nem is igen tudok enni.

- Már kisgyerekként olyan helyzetekben kellett helytállnod, ami sok felnőttnek is megerőltető lenne. Hogy bírod ezt?
- Dani nagyon elkötelezett - veszi át a szót az édesanyja. Amíg egy 45 perces órát sokszor nehezen ült végig, addig a többórás teszteléseken, próbakörökön, és a futamokon végig koncentrálva vesz részt.

- A jövőre nézve milyen terveid vannak?
- Nagyon szeretnék kijutni a Rotax Junior Világbajnokságra. Az kvalifikálhatja magát, aki hazájában megnyeri a bajnoki címet. Én így már 2005-ben is indulhattam volna, de mivel még csak 11 éves voltam (és 13 év az alsó korhatár), így nem engedték meg, hogy starthoz álljak.
Szeretnék több nemzetközi versenyen is indulni, mert ezeken nagyon sok tapasztalatot lehet szeretni. A rutin és a tapasztalat pedig nagyon fontos!
Viszont ezek nagyon költségesek, anyagi okokból idén mi az Európa Bajnokságot terveztük csak - teszi hozzá Vermes Ágnes.
16-17 éves koromban majd szeretnék gyorsasági kategóriára váltani, a cél pedig a Forma 1.

- Ha jól sejtem, komoly költségeket ró rátok ez a sport...
- Valóban - válaszol az édesanya. A gokart igen költséges sport, családi költségvetésből nem is finanszírozható. Szükség van gokartra, megfelelő öltözékre, szerelőre, egy verseny alkalmával kb. 60.000 forint értékű gumit használunk el, és ott van még a benzin, az olaj, a technikai eszközök javítása, korszerűsítése. Nálunk pedig mindkét fiú tehetséges sportoló. Dani első gokartját még használtan meg tudtuk venni, de a további eredményekhez elengedhetetlen volt egy versenygokart. Ezért ha nem támogatna minket a MOL Segíthetek? Tehetségtámogató programja, akkor Dani már rég nem tudná folytatni a versenyzést. A pályázati támogatással vettük meg Dani versenygokartját, és a támogatás segített a technikai háttér biztosításában is. A többit pedig a családnak kell előteremteni. De amit megtehetünk, megteszünk érte, hiszen ő is nagyon komolyan veszi ezt. Ráadásul rendszeresen nála idősebb, és tapasztaltabb pilótáknál bizonyul jobbnak, ami nagyon ígéretes a jövőre nézve.

- Nem félti? - kérdezem az édesanyát
- Kezdetben sokat izgultam érte, de ahogy láttam, hogy milyen összeszedetten és megbízhatóan viselkedik, ez az aggodalom egyre tompult. Persze amikor az Európa Bajnokságon azt láttam, hogy egyszerre 30 gyereket indítanak el a rajtnál, a kocsik meg egymás után sodorják ki egymást a kavicságyra, az én gyomrom is összeszorult.

Amikor pedig azt tudakolom Danitól, hogy előfordul-e időnként, hogy úgy érzi, nincs kedve reggel felkelni, hogy edzeni menjen, egyszerűen csak annyit válaszol: ?Dehogy! Hiszen magamnak csinálom." Hallgatom, ahogy ez a 13 éves fiú kedves nyíltsággal, de a felnőtteket megszégyenítő elszántsággal és komolysággal nyilatkozik a céljairól, és arra gondolok, hogy sokan példát vehetnénk róla. Sok sikert kívánunk neki!

Az interjút Gyóni Marianna készítette.