2017. szeptember 04.

A feljebb jutás pszichológiája

Élményterápiás foglalkozásaikon a nehéz sorsú fiatalok egy nagyon egyszerű, természetes mozgásformát tapasztalhatnak meg: a felfelé mászás örömét. Az otthonban élő gyerekek számára a Pax Vobis Alapítvány szikla- és falmászó gyakorlatai nemcsak szabadtéri mozgást jelentenek, hanem ezen keresztül azt is megértik, az új tudás elsajátítása új utakat is megnyithat előttük.

„Az emberek mindig kihívásokat keresnek, a kamaszok főleg, ehhez nagyon jó terep a szikla. A cél mindig az, hogy sikerélményed legyen, a kihívás szintjét pedig magad határozhatod meg. Az sem jó, ha túl alacsony a kihívás, mert akkor unalmas, nem okoz örömet, az sem jó, ha túl magas, mert akkor idővel lemondunk róla.” – magyarázza a mászás mögött húzódó motivációt Huszár Judit pedagógus, a Pax Vobis Alapítvány fal- és sziklamászást tanító munkatársa.

A résztvevő gyerekeknek nem a sport hiánya, az írni-, olvasni tudás, alapvető ismeretek elmaradása jelentik a legnagyobb problémát – mindezek csak következményei annak, hogy hiányzik életükből a biztonságot, törődést nyújtó családi közeg. Az iskolai tanításhoz kapcsolódó délutáni foglalkozásokon és nyári táborokban olyan fiatalok vesznek részt, akik szülő nélkül vagy nehéz, gyakran szegény, bűnözővé vált családban nőnek fel. Ezeknek a fiataloknak kevés esélyük van a komoly szociális hátrány ledolgozására. Általában egy ingerszegény gyermekotthonba való bekerülés jobb megoldást jelent számukra saját családjuknál. Ők nemcsak a felsőoktatásba nem jutnak el, hanem gyakran az érettségig sem, melyet általában az a gondolkodás kísér, ők nem is képesek ezeknek a céloknak az elérésére, egy élhető jövő megvalósítására.

A kötéllel biztosított, szakszerű sziklamászás a félelmek leküzdésén és a szabadtéri mozgáson túl a bizalomról is szól. Ahhoz, hogy megtanuljanak mászni, ezzel párhuzamosan társaik felelősségteljes biztosítását is meg kell tanulniuk, vagyis azt, hogy amíg a másik mászik, ők a földről folyamatosan figyelve tartják és eresztik a kötelet.

A mászás tehát egy kötelet tartó és a kötélen logó ember együttműködése – bizalmuk szó szerint összeköti őket. Ennek megtapasztalása új, a család nélkül felnövő fiatalok számára sokszor ismeretlen szociális érzést tanít. Olyan tapasztalatokra tesznek szert, amire az iskolában és otthon sincs lehetőségük. Az az élmény, hogy gyakorlással, türelemmel, odafigyeléssel elértek valamit, elrugaszkodtak a talajtól, feljebb jutottak, netán elérték a csúcsot és körbenéztek onnan, megküzdési modellként szolgál számukra az élet egyéb területein is.

Huszár Judit sok éves tapasztalata szerint „a közös élmények, a bizalom kialakulása, az önbizalom fejlődése hatással van az iskolai munkára. A mászócsoport növendékei az iskolában is együttműködőbbek, eredményesebbek. Így ezáltal is nő az esély a társadalmi beilleszkedésre.”

Galéria

További cikkeink