A HÓNAP EMBERE

A cél legyen mindig irreális, akkor lehet nagy eredményeket elérni - Péni István

 

 

Nem mindennapi, hogy valaki 17 évesen ifjúsági olimpiai bajnok és a legjobb magyar férfi sportlövőnek is megválasztják. Péni István, aki csupán 7 éve lő, elérte ezt az eredményt, és újabb merész célokat tűzött ki maga elé. A siker titkáról, a hozzá vezető út nehézségeiről valamint terveiről kérdeztük, a napokban 18. születésnapját ünneplő sportolót.

 

 

Hogyan tekintesz az eredményeidre?


Az ifjúsági olimpiai siker az első olyan eredményem, amire sokan felfigyeltek. Igaz, én a pályafutásom kezdete óta erre készülök. Kicsit bonyolította a felkészülést, hogy volt közben egy fegyvercserém, márkát váltottam, ami kockázatosnak mondható egy ilyen koncentrált folyamat során, de bevállaltam, és nagyon jól döntöttem, mert azonnal megmutatkozott az eredményeimben.

 

 

Felnőtt korosztályban is versenyzel és kiváló eredményeket produkálsz. Nehéz két lábbal a földön maradni, nem bódít el a dicsőség?


A dicsőséget illetően most már van mire szerénynek lenni. Nem kell dicsekedni, immár elismertek. Ráadásul az edzőim, a versenytársak is a földön tartanak. Nagyon nagy szerencsém van, hogy ilyen emberek között lehetek.

 

 

Úgy tudom, az iskolai eredményeid miatt sem kell aggódni…


Az ország ötödik legjobb gimnáziuma, a Városmajori tanulója vagyok. Élen a tanulásban, élen a sportban díjat kaptam a fővárostól 2012-ben. Mindeddig kellő súllyal volt jelen az életemben a tanulás, de most teljes erőmmel a rio-i olimpiára koncentrálok. Mivel napi két-három edzésen veszek részt, ettől az évtől magántanuló lettem. Természetesen folyamatosan tanulok, bejárhatok az iskolába is, ahol társaim és a tanárok is segítenek, de most mindent az edzésekhez igazítok, és nem bánom, ha esetleg egy évvel később érettségizem, később megyek egyetemre.

 

 

Hogyan lehetséges ilyen időbeosztást, ilyen koncentrációs képességet elsajátítani? Szülő, tanár, edző segít ebben, vagy inkább karakter béli adottság?

 

 

Egyrészt ilyen típus vagyok. Másrészt maga a sportPéni István is nevelt arra, hogy be tudjam osztani az időmet.

Világéletemben sportoltam, folyamatosan belenőttem mindebbe. Nem is tudom, milyen az, amikor az embernek van ideje, elképzelhetetlen, hogy hazamegyek az iskolából, és nincsen semmi dolgom. Iskola, edzés, otthoni tanulás, este futás, minden hétvégén verseny. De el kell mondani azt is, hogy lövészcsaládban nőttem fel, ahol a puska minden. Nagyapám is lőtt, sőt, dédapám hivatásos vadász volt. Gyerekkororomtól végigültem apukám edzéseit, 3 éves koromtól vittek vadászni, és alig vártam, hogy lőhessek. Egyébként is versenyző alkat vagyok. Van még valami, ami fontos. Olyan célokat tűzök magam elé, amiről először magam is nehezen hiszem el, hogy sikerülhet. De a lövészet az, ahol magabiztos vagyok, ez az én világom, és tudom, mire vagyok képes. Ebben a sportágban a tévesztés gombostűfejnyi egység. Erősségem, hogy egyenletesen teljesítek, nincsenek nagy ingadozások. Ha lelkileg különböznek is a napjaim, a megalapozott technika segít stabilizálni az eredményeimet. Ettől még minden lövésért alaposan megküzdök. Az eredmények, amiket most lövök, szó szerint fájdalmasak. Fizikai fájdalomat érzek a fejemben, a testemben, minden tagomban. De időnként az ellenkezője is megadatik, a flow élmény, amikor az ember szinte nem lát, nem hall, csak lő, és minden lövés tökéletes. Ez az élmény leginkább a szárnyalásra hasonlít, jutalomjáték mindazért, amit előtte odattem. Amikor nincs ez a sodrás, akkor ott a küzdés, minden egyes lövésért.

 

Megvisel a kudarc?


Igen, de hála Istennek nem sokszor következik be. A siker lendületet vesz ki belőlem, a kudarc inkább ad. És persze azonnal és türelmetlenül kijavítanám.

 

 

Említetted Rio-t, ez most a legfontosabb feladat?


Az olimpiára kijutni talán nehezebb, mint ott jól szerepelni. Előtte lesz négy világkupa, európai játékok, két Európa-bajnokság. Szeretnék ezeken a kupákon döntőbe jutni, a felnőtt ranglistán a 10. hely környékére feljönni, és természetesen Rio-ban is a döntő a cél.

 

 

Mik a hosszú távú céljaid, terveid?


Jövőre érettségizem. Hívtak több amerikai egyetemre is, elképzelhető, hogy az olimpia után ott folytatom a tanulmányaimat. Egyetemi csapatban magas szinten tudnék sportolni és tanulni, majd hazajőve itthon kamatoztatni a megszerzett tudást. Egyébként közgazdaságtant szeretnék tanulni, érdekel az üzleti élet. A sportlövészetben az a jó, hogy nagyon sokáig lehet űzni, vannak 70 éves versenyzők is. Sportból megélni viszont csak a világranglista élén lehet. Már mindent elterveztem – a példaképem ebben dr. Hammerl László –, és ha jól alakulnak a dolgok szeretnék olimpiát nyerni, többet is, utána pedig az utánpótlás nevelésével, sportmenedzsmenttel foglalkozni, végül a nemzet sportolójává lenni. Ez a hosszú távú cél. Nagyon szeretnék egyszer majd családot –ha eljön az ideje.