2017. augusztus 01.

A barlangban nincs lehetetlen

A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat élményterápiás barlangtúrát szervez sérült gyermekek és serdülők számára nem kiépített barlangokban. A barlangászás, gördüljön bármilyen akadály is eléjük, mindig pozitív hatást gyakorol a sérült gyerekekre.

A társulat szakemberei önkéntes munkájuk során hallás- és/vagy mozgássérült - gyakran halmozottan sérült, enyhe- illetve középsúlyos értelmi fogyatékos gyerekekkel, esetleg „csak" magatartászavaros vagy autista általános iskolás és középiskolás fiatalokkal barlangásznak. Minden résztvevő gyermek speciális nevelési igényű, némelyek konduktori összeköttetéssel, családból jönnek, de nagyobb részük bentlakásos iskolák révén vesz részt a túrákon. A barlangkutató szakemberek nem ismernek lehetetlent, hiszik, hogy ez az élmény mindenkinek jár, ezért olyan résztvevőjük is van, aki nem tud beszélni, aki nem szobatiszta vagy a felszínen csak kerekesszékkel képes mozogni. Az idei évben a túrák során összesen 205 résztvevőnek tudtak fejlesztő terápiát vagy egyszeri élmény adni.

Az egyesület terápiás barlangjárásának egyik legfontosabb jellemzője, hogy természetes környezetben folyik a terápia, nem mesterséges, épített tornateremben, sportpályán. A heti rendszeres barlangi túrákat a budapesti Mátyás-hegyi-barlangban tartják, ami egyfajta iskolabarlang számít. A barlang olyan részeit járják be, amely kevés veszélyt jelent a gyerekekre. A Mátyás-hegyi-barlang bejárata után található egy 8 méter hosszú létra, amelyen le lehet jutni a barlangba. A programokon jellemzően olyan gyermekek vesznek részt, akik vagy önállóan vagy segítséggel, de képesek a létrán közlekedni.

A résztvevő fiataloknak a barlangászat nyújtja az iskolán kívüli társaságot, kapcsolatot. Itt kapnak heti rendszerességgel lehetőséget arra, hogy kapcsolatba kerüljenek más emberekkel, olyanokkal, akik nem részesei életük napi rutinjának. Megtanulnak kommunikálni a taxisofőrrel, a barlangászokkal, akik heterogén személyiségek. Megtanulnak egymásra figyelni, feladatokat kreatívan megoldani.

A barlangász terápiát vezető szakemberek személyes leírásukban három résztvevő gyerek fejlődését így mutatták be:

Joci enyhe értelmi sérült, súlyos-nem beszélő hallássérült, mozgássérült dg. ICP tetra, baloldali túlsúly, gurulós járókerettel jár. Joci kistermetű, az a kisaranyos fajta. Értelmileg és fizikailag képes lett volna a szobatisztaságra, pelenkát hordott 8 éves koráig. Szülei sem forszírozták, a gyereknek se volt igénye erre. Eleinte pelenkával járt barlangba, de a "példakép" barlangászok között azért ez zavarta hiúságát. Joci előbb lett szobatiszta a barlangtúrák alatt, mint otthonában vagy az iskolában. Joci itt sikerélményhez jut, mert ügyesen tájékozódik, jól mászik. Olyan elfogadó szeretetet kap, aminek következtében olyan fizikai teljesítményre képes, amit sehol máshol nem produkál.

Kriszti epilepsziás, látássérült, mozgássérült (féloldali bénult) kislány, életkorától és ép ikertestvérétől szomatikusan jóval elmaradva. Szorongó, mindenben lassú, rengeteg iskolai kudarccal nehezített életet élő kiskamasz. Több éve jár közénk, eleinte rettenetesen elfáradt.

Itt ebben az "akkor is szeretünk" közegben ki merte mondani szükségleteit, igényeit. Itt nem lehet nem megfelelni, rosszul teljesíteni. Mindig örömmel jött, és ide csak ő jár, egészséges, mindenben jobb ikertestvére nem. Önbizalma és fizikai képességei, küzdeni tudása látványosan megindult, fejlődött. A kislány születése óta különféle fejlesztésekre járt, amit már nagyon utált. Nagyjából akkor maradtak ezek abba, amikor elkezdett barlangba járni. Mint SNS-s tanuló évente jár szakorvosi neurológiai, oprthopédiai, kontrollra. Nem győzik kérdezgetni, hogy milyen fejlesztésekre jár, mert nem látszik rajta a féloldalas életmód következményeként kialakult gerinc deformitás, aktívan használja a bénult oldalát is. Összeszalad a klinika, amikor megjelenik, kérdezgetik őt és a szülőt, hogy csinálják.

Kriszti az osztályában marginális helyzetben levő gyermek. Egy alkalommal lehetőséget kapott arra, hogy elhozza osztálytársait a barlangba. Kiderült a többiek úgy gondolták, hogy ő egy nyugágyban fekszik és nagyokat szippant a barlangi levegőből. Az évek során rutinos, tapasztalt túrázóvá vált kislány a maga csendes módján, úgy ment elől, hogy nagyszájú osztálytársai kértek pihenőt. Hamarosan az egyik "legmenőbb" fiú járni kezdett Krisztivel.

Jázi 7éves siket, epilepsziás, mozgássérült kislány. Nem beszél, szorong, közös játékban nem vesz részt az iskolában, csak szemlélődik. Egyszer eljött az iskola pszichológusa, és azt mondta, hogy ez nem az a kislány, akit ő az iskolából ismer. Itt felszabadult, "rosszalkodik", aktív és mindenkivel kapcsolatot termet, akin barlangász felszerelés van.

Jázit tavaly még anyukája elkísérte a jóskafői hétvégi túrára, mert nem tud elaludni. Idén péntek reggel elköszöntek tőle, mellé tették a cuccát és vasárnap estig esze ágába se jutott, hogy hiányolja a családját. A szülők nem akarták elhinni, hogy milyen önálló. Azóta az iskolai erdei iskolába is elment, mert aki tud táborozni, az tud.” – számoltak be a gyermekek fejlődéséről.

A Magyar Karszt és Barlangkutató Társulat munkáját a MOL Gyermekgyógyító Program negyedik éve támogatja.

További cikkeink