A HÓNAP EMBERE

2013. március, Szilágyi Áron kardvívó

 

„Most végre nemcsak magamért, hanem a csapatért is küzdhetek” – árulja el Szilágyi Áron olimpiai bajnok kardvívó új célkitűzését. Áront a MOL Tehetségtámogató Program első pályázói között ismertük meg 2006-ban, sportfelszerelésének felújítását, nemzetközi versenyzését öt éven át támogattuk. A Vasas kiváló vívója azóta az egész ország örömére felért a csúcsra, ám olimpiai bajnokként sem áll meg, most minden vágya, hogy a március 9-10-i Budapesti GP-n, majd a szintén hazai rendezésű augusztusi világbajnokságon csapatban is eredményesek legyenek.

 

 

Februárban már élesben indult a szezon, két világkupán is szerepeltél, ahonnan csapatban aranyat és ezüstöt, egyéniben két bronzot hoztál haza. Számítottál a sikeres évkezdésre?

Bizakodó voltam, annak ellenére, hogy világversenyen csapattal már két és fél éve nem sikerült a legjobb négy közé verekedni magunkat. Tudtam, hogy erősek vagyunk, ezt az idei első világkupán, Madridban sikerült is bizonyítanunk: a megfiatalított csapattal –Gáll Csabával, Gémesi Csanáddal és Iliász Nikolásszal aranyérmet nyertünk. Nagyon fontos, hogy folyamatosan jól szerepeljünk, mert az augusztusi világbajnokságra készülünk. Addig pedig lesz még öt világkupa versenyünk, a következő pont Budapesten, majd a hazai válogatók és egy Európa-bajnokság.

 

Mestereddel, Somlai Bélával változtattatok valamit a felkészülésedben az Olimpia után, vagy a bevált recepttel folytatjátok?

Az idei év más lesz, hiszen Londonra egyedül készültem, mivel csak én szereztem kvótát, most viszont csapattal együtt edzek. Magam mellett három másik versenyzőért is küzdök, és ők is értem. Ez igazán feldob. A másik változás, hogy Somlai Béla mesterem mellett a csapatba érkezett Navarrete József egykori olimpiai ezüstérmes kardvívó, ő is nagyon pozitív hatással van ránk az edzéseken.

 

A versenyek előtti koncentrációdat nem zavarja ez az új csapathangulat?

Amikor már kifejezetten a versenyre készülök, továbbra is szeretek magamba mélyedni, attól sem riadok vissza, hogy akár a fizikai edzést is egyedül végezzem. Ugyanakkor egy edzőtábornak, egy felkészülési időszaknak sokkal jobb a hangulata, ha egymás mellett vannak a csapattársak.

 

Az élsport mellett a tanulást is komolyan veszed. A vívópályafutás befejeztével milyen terveid vannak – sportdiplomácia, pszichológia vagy edzőség?

Az ELTE nemzetközi tanulmányok szakon jövőre leszek harmadéves, emellett szeptembertől a Károli Gáspár Református Egyetemen pszichológiát kezdtem tanulni, nagyon élvezem. Hál’ istennek olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy amíg sportolok, megengedhetem magamnak, hogy tanuljak. Ezt ki is szeretném használni, és a későbbiekben, a megfelelő tudás birtokában dönteném el, hogy mivel szeretnék majd foglalkozni a vívás után.

 

A londoni győzelmed hatására szeptemberben gyerekek tömegei mentek le a vívótermekbe. Mit gondolsz az utánpótlásról, látsz már nagy reménységeket?

Valóban nagyon sokan kezdetek el vívni, én közvetlenül is érzékelem a Vasas vívószakosztályában, az ősszel érkezett gyerekek még mindig nagyon lelkesek, kitartóan edzenek. Kiváló edzők foglalkoznak velük, és azokkal a fiatalokkal is, akik már lassan beérnek. Sok tehetségünk van, Szatmári Andrást és Csaba Márton Bencét tudnám kiemelni – mi sem mutatja be jobban őket, minthogy nemrég a vívó Héraklész-világkupán első és második helyezést értek el, és nem igazán találnak legyőzőre korosztályukban.

 

Új Európa Alapítvány