A HÓNAP EMBERE

2012. szeptember, Csorvási Nikolett geológus

A Balaton-felvidéken vagy a Velencei-hegységben kirándulva előfordulhat, hogy egy magányosan sétáló lánnyal találkozunk, aki néha a föld fölé hajol, kalapácsával köveket ütöget, fényképez, jegyzetel. Ugyanez a lány máskor nagy csoport gyűrűjében áll, csillogó szempárok figyelik előadását a táj múltjáról, sokmillió évvel ezelőtti kövekről, tűzhányókról, mamutokról.

 

Az ifjú hölgy, Csorvási Nikolett a földtudományok rajongója. A köveket tanulmányozza, és történeteiket elmeséli az embereknek. 19 éves, de már szakmája egyik kiválósága: Nagydíjat nyert a Tudományos Diákkörök Országos Konferenciáján, középiskolás kora óta geológus segédmunkatársaként dolgozik, többszáz embernek szervez geotúrákat. 2011-ben eredményeire való tekintettel az Új Európa Alapítvány támogatását is elnyerte.

 

Amikor elképzelünk egy tipikus geológust, nem éppen egy fiatal lány jut eszünkben… te hogyan kötöttél ki a szakmánál?
Eredetileg ökológus akartam lenni, 15 évesen az akkori kutatásommal nyertem a megyei pályázaton, jutalmul pedig elmehettem egy földtani továbbképzésre. A csoporttal ellátogattunk egy bányába – itt kezdődött az egész. Egy 40 millió éves vulkán kürtőjénél voltunk, ott, ahol egykoron forró magma sietett a felszínre a tenger kellős közepén. Engem elvarázsolt ez a világ. Rögtön szerelmes lettem a kövekbe.

Milyen tevékenységekből áll a munkád?
Nagyon sok terepmunkát végzek, ilyenkor már reggel kimegyek a hegyekbe, össze-vissza járkálok az erdőben, töröm a követ. Emellett rengeteget szakirodalmazok, ezeken a napokon feljövök Pestre az adattárakba, könyvtárakba. Elsősorban azzal foglalkozom, hogy hogyan lehet megóvni a földtani érdekességeket, és bemutatni azokat a nagyközönségnek. Ezért például felhagyott bányákba látogatok el, és megtervezem, hogyan lehetne olyan állapotba hozni őket, hogy az ismeretterjesztés szolgálatába is állhassanak.

Csorvási Nikolett a geológuskalapáccsal

 

De mi az, ami olyan érdekes a földtanban? Miről mesélnek a kövek?
Ha értünk a kövek nyelvén, akkor azok magávalragadó világokba kalauzolnak el bennünket. Egy vulkáni bombákkal teli sziklából feleleveníthetjük a tűzhányó életét, vagy egy löszfalból felidézhetjük a jégkor eseményeit, amikor még mamutok, gyapjas orrszarvúk vagy épp tarándszarvasok élték itt mindennapjaikat. Ha odaállok egy csoport elé, és elmondok ilyen érdekességeket, az emberek le vannak nyűgözve.

Csorvási Nikolett geotúrát vezet

 

Beszélgetésünk alapján úgy tűnik, te nem az a magányos kutató alkat vagy – a földtudományok segítségével nagyon sok emberrel kerülsz kapcsolatba.
Nem is nagyon szeretem kutatásnak nevezni a munkám, ez inkább természetvédelem és turisztika. Nem csak önmagáért való kutatás, hanem hasznot is hoz a társadalomnak. A geotúra élményt ad a kirándulóknak, turisztikailag is vonzó erőt jelenthet egy térségnek.

 

Mennyiben érzed magadat különcnek?
A munkám elég különcnek számít. A természetvédelmet említve az emberek többsége az élő természeti értékek megóvására gondol, pedig egy bánya is szerethető annyira, mint egy vadvirágos tarka rét. A helyieknek gyakran az a céljuk, hogy a felhagyott bányákat benövényesítsék, hogy takarják a tájsebet. Aztán amikor jön egy „magamfajta”, és letűnt világok történetét olvassa ki a kőből, akkor a helyiek keresnek egy pályázatot, hogy ritkítsák a növényzetet és újra mindenki láthassa azt a csodát, ami ott van. Magyarországon nagy szükség van a földtudományi ismeretterjesztésre, mert amíg nem ismerik fel az emberek az értéket ezekben a képződményekben, addig a védelmük és turisztikai hasznosításuk csupán gyenge erőfeszítés.
A munkám mellett az életemben is érzem a különcséget. Egy fiatal lányról kevesen gondolják, hogy érthet a szakmához, aztán mikor látják, hogy van tudás is mögöttem, akkor sokszor „kiemelt” figyelmet kapok. Az osztályomra ez nem vonatkozik, őket nem hatják meg az eredményeim. De a stílusom miatt bírnak.

Csorvási Nikolett ismeretterjesztésre használja a köveket

 

Most érettségiztél, mik a további terveid?
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen földtudomány szakra vettek fel, de a tanulmányok megkezdése előtt Angliába utazok, ahol az Európai Önkéntes Szolgálat keretében fogok dolgozni egy tanévet. A projektünk arról szól, hogy fiatalokat, köztük hátrányos helyzetűeket igyekszünk integrálni a társadalomba a tudományok által. Bízunk benne, hogy a geológia közös szeretete megalapozhatja számukra a jó társaságot, amelyből kiindulva a későbbiek során egy toleráns közösség épülhet. Lesz emellett egy fiatal kutató programunk is, amivel azt próbáljuk meg bemutatni, hogy ha érdekel egy téma téged, akkor tanulással és kitartással el tudsz érni egy olyan szintet, amiből meg is lehet élni, tehát érdemes tanulni és fiatalon kutatásba kezdeni. Így a tudomány egy kitörési pont is lehet a szegényebbeknek, vagy azoknak, akiknek nem elég támogató a családi háttere.

 

Új Európa Alapítvány