A HÓNAP EMBERE

2012. július, Tóth Adrienn öttusázó

 

Tóth Adrienn magabiztosan várja az olimpiát, az öttusa versenyek napját: „Ha a végén úgy fejezem be a napot, ahogy most a fejemben gondolom, akkor az biztos, hogy egy hihetetlen jó eredmény lesz” – mesél londoni terveiről. A BHSE 21 éves sportolónője visszatérő tagja a MOL Tehetségtámogató Programnak, 2006 óta háromszor nyerte el a támogatást. Most, néhány héttel az ötkarikás játékok előtt a fizikai és mentális felkészülés folyamatáról kérdeztük.

 

Az olimpia előtti utolsó megmérettetésed a július eleji öttusa Európa-bajnokság – mi a szerepe ennek versenynek?
Ez egy nagyon fontos állomása az olimpiai felkészülésnek, egy lépcsőfok  – most minden az olimpiának van alárendelve. Hihetetlenül fáradt vagyok, hiszen két hét kemény tatai edzőtábor után megyek az Eb-re, így valószínűleg nem leszek csúcsformában. Ahogy aztán hazaérünk az Eb-ről, az ötödik hétvégén lesz az olimpia az öttusázóknak, úgyhogy lesz még idő erős edzésre és a pihenési szakaszra is.

 

Mit vársz az olimpián magadtól, milyen teljesítménnyel lennél elégedett?
Egy olyan versenynapot várok, amit most már minden egyes nap elképzelek, számonként lebontva. Mindenhol van egy optimális helyezés, egy olyan versenyzési ütem, érzés, amit tudom, hogy a múltban melyik versenyemen volt a legjobb, és azt próbálom magamba programozni. Ha nekem ezt sikerül megcsinálni, és a végén úgy fejezem be a napot, ahogy most a fejemben gondolom, akkor az biztos, hogy egy hihetetlen jó eredmény lesz, ami lehet egy pontszerző hely, de jelenthet akár érmet is.

 

És az öttusa csapat hogyan tekint Londonra?
Mindannyiunknak sok kötődése van Londonhoz, hiszen Marosi Ádám 2009-ben ott lett világbajnok, Kasza Róbert tavaly a világkupadöntőt nyerte meg Londonban, ezzel jutott kvótához. Én tavaly szintén Angliában szereztem meg a kvótámat az Eb második helyemmel, és Kovács Sarolta is itt szerzett olimpiai indulási jogot. Úgyhogy mind a négyen nagyon szívesen gondolunk Angliára, és bizakodunk az olimpiát illetően is.

 

Hogyan zajlik az olimpián az öttusázók versenynapja?
Vívással kezdünk nyolc-kilenc óra körül, majd átmegyünk az uszodába, ahol dél, fél egy körül jön a melegítés, és utána a rajt. Kettő- fél három körül szokott lenni a lovaspálya-bemutató, utána jön a lóhúzás, kiderül, hogy melyik lóval teljesítjük az aktuális pályát. Az utolsó két számmal, a futás-lövészet kombinációjával este hét óra körül végzünk, tehát majd’ tizenkét órás a versenynap.

 

Nagyon tudatosan készülsz a versenyekre, de bizonyára neked is szükséged van mesterre, szakmai és emberi tanácsokra. Ki az a személy, akire ilyen tekintetben számíthatsz?
Szerencsés helyzetben vagyok, mert az edzőm, Kállai Ákos 2004-ben versenyzőként vett részt az athéni olimpián, tehát frissek az emlékei. Majdnem két éve dolgozunk együtt, a közös munka igen gyümölcsözőnek tűnik. Ha bármilyen kérdésem van az olimpiáról, fordulhatok hozzá, hiszen ő már átélte azt az élményt, amit augusztusban én is meg fogok tapasztalni. Nagyon jó érzés, hogy van egy ilyen támaszom. És persze a szüleim is mellettem állnak. Illetve a „programozós módszert” a barátomtól tanultam. Ő szintén aktív, sportos életmódot folytat, és többször eljön velem hétvégén edzésekre, vagy együtt futunk, úszunk.

 

 Tóth Adrienn öttusázó

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az élsport családi hagyományokból ered?
Nem. Azért kezdtem sportolni, mert négy-öt éves koromban volt egy kétoldali tüdőgyulladásom, ami miatt az orvos tanácsolta az úszást, hogy megerősödjön a tüdőm. Anyuék levittek az uszodába, és ott ragadtam. Az öttusához aztán egy úszóedzőmön keresztül keveredtem, először kéttusáztam, ahol rögtön megfogott a légkör, és az atlétikába is belevágtam. Majd jött a vívás, úgyhogy viszonylag hamar elkezdtem szétforgácsolni az időmet. A vívás egyébként mai napig a nagy szerelmem, ez is megy a legjobban.

 

És melyek azok a számok, amelyek kevésbé az erősségeid?
A fizikai számokban kell még javulnom. Úszásban az elmúlt két évben egy edzőváltás következtében hat-hét másodpercet fejlődtem. A futáson szintén nagyon sokat dolgozunk Ákossal, ezért bízom benne, sőt tudom, hogy az olimpián sikerülni fog az, amit elterveztem, és olyan teljesítményt tudok bemutatni, amire igazán büszke lehetek.

 

Az öttusa sportnak fontos része a mentális felkészülés. Egyetemi, pszichológia szakos tanulmányaid mennyiben segítenek a versenyzésben?
Nálam az a legfontosabb, hogy „programozom” magamat, hogy mi fog a versenyen történni. Az egyetemen jelenleg még csak a pszichológia alapjait tanuljuk, de azért van már néhány dolog, amit hozzá tudok kötni a sportoláshoz. Például csapatversenyen nagyon sokszor én vagyok a támasza a többieknek: tudom, hogy amikor szükséges, kit hogyan kell ösztönözni, milyen szóval, vagy éppen az által, hogy nem megyek oda, hanem hagyom, hogy magában lenyugodjon. Egyébként nem kifejezetten a sportpszichológia érdekel, inkább a klasszikus „beszélgetős pszichológia” vonz a szakmában.

 

Az ötkarikás játékok alatt kilátogatsz más sportágak megmérettetéseire is, vagy csak az öttusára koncentrálsz?
Ki fogunk menni más versenyekre is, hiszen ez egy kihagyhatatlan élmény. Mi, öttusázók csak augusztus 7-én utazunk ki Londonba, még nem igazán tanulmányoztam, hogy az azt követő napokban milyen magyar érdekeltségek lesznek… Ami viszont biztos, hogy a fiúk versenyére ki fogunk menni. Nekem például alapfeltétele egy jó versenynek, hogy a hangolódás már a fiúversennyel megkezdődjön. Ezt most sem szeretném kihagyni, úgyhogy a saját versenyünk előtt biztosan szurkolni fogunk nekik is!

 

Új Európa Alapítvány